Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A rómaiak orvostudománya
A RÓMAIAK TÖRTÉNELME. 195 Náluk találjuk meg a törekvést a tudományos megismerésre, az anatómiai, élettani és kórtani viszonyok kiderítésére. A keleti népeknél a paporvosok voltak azok, akik az orvosi tudást teológiával és elmélettel próbálták megalapozni, de a gyakorló orvosok voltak azok, akik a tapasztalatot gyűjtötték és a beavatkozásokat végezték. így az elmélet és gyakorlat nem tartott egymással lépést s az elmélet csak magyarázatául szolgált a gyakorlatban tapasztaltaknak. A görög orvosok azonban maguk gyűjtötték a tapasztalatot, abból maguk vonták le természettudományi alapon az elméleti következtetést, amiért is az elmélet náluk a továbbfejlődés alapjává vált. A sebészeti és szülészeti téren kelet népeinél is találunk kiváló Operateur-őket, akik a műtéteket többnyire a tradició, az egyéni ügyességük, ösztönük, meglátásuk alapján végezték végszükségben. A görögöknél az operativ tevékenység tudományos meggondoláson, esetleg anatómiai tudáson, előzetes kísérleteken alapult. A kettő között a különbség ugyanaz volt, mint napjainkban a München közelében szemhályogot jól operáló kovácsmester és egy szemorvos között. Összefoglalva a lényeget azt mondhatjuk, hogy a görögök nagy érdeme abban van, hogy szakítottak a keleti népeknél tapasztalt vallásos világszemlélettel, az orvostudományt a megfigyelésre, a kutatásra, természettudományos kísérletekre helyezték, az eredményeket pedig logikus bölcselettel elméletben foglalták rendszerbe. Ezeknek a működéseknek köszönhető, hogy lerakták az alapjait az igazi orvostudománynak, amelyen a mai orvostudományunk — megszakításokkal — 2500 év alatt felépült. • A rómaiak. (Kr. e. 500—Kr. u 400.) Az első római település csak a Róma körüli kis területre terjedt, amely alapját képezte a későbbi római királyságnak. A rómaiak előbb Róma környékét hódítják meg és magukba olvasztják a szabinokat. Servius Tullius utolsó római királyt önkényes uralkodása miatt meggyilkolják és megalakítják a római köztársaságot. Ezután a latin háborúk sorozata következik. A latin törzsek végül Kr. e. 338-ban Róma uralma alá kerülnek. Ezidőben Itália északi részén az etruszkok terjeszkednek dél felé, amit megakadályoztak az Itála déli részében lakó görög telepesek, (a cumeai ütközettel). Az etruszkok hatalmának ezen megtörése után, a rómaiak lassanként mind nagyobb területeket szereztek meg tőlük. Ezután a karthagói uralom alatt álló Dél-Itália meghódítása következett, amely Hasdrubal és Hamilkar legyőzése után Szicíliával együtt Róma birtokába került Kr. e. 241-ben. Ezt követőleg 100 évig a pun háborúk foglalták le Róma erejét. Fülöp macedón király felett Kr. e. 197-ben aratott győzelemmel a dél-itáliai görög államok Macedonia birtokából római hegemónia alá kerültek. Karthágónak Kr. e. 146-ban történt elpusztítása után Afrika, majd Hispánia is római gyarmattá váltak. Történelem. 13
