Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A görögök orvostudománya
164 A KOS-I ISKOLA. ma is kivívja. Tudta, hogy a ficamoknál gyakran szalag szakadások, esetleg törések is létrejönnek. Ezek gyógyítása céljából helyretevés után kötéssel látta el a végtagot. A ficamnak helyretétele húzás és ellenhúzás mellett történt. A nehezebben helyretehető vagy idősült ficamoknál gépeket használt, mint azt a mellékelt ábrák is mutatják. Az ismételten előforduló ficamok létrejöttét szalagszakadásokkal magyarázta s ennek tulajdonította a recidivákat. Minden végtagnak ficamát gondos körültekintéssel írta le s a helyretevés módját igen precízen adta meg. Az állkapocstörés csontvégeinek rögzítésére leghelyesebb eljárásnak tartotta kötés- mellett a fogak révén történő megerősítését a törtvégeknek. Egyetlen hibát annál a kérdésnél követett el, hogy kézízületi ficamnak tartotta a rádius törést, de megjegyezte, hogy azok visz- szahelyezés után is rosz- szul gyógyulnak. Bár a csigolyficam a régi korban sem volt gyakori, mégis nagy súlyt helyezett annak diagnosztizálására, a spinatörésektől való elkülönítésére és a ficam helyr- retételére, amely gép útján történt oly módon, amint azt ma a Glisson-féle függesztő készülékkel végzik. Ilyen csigaficam helyretételt mutat be a mellékelt ábra, amely Apollonides munkájából van átvéve, aki Hippokrates könyvét kommentálta s magyarázó képekkel látta el. Resectiot végzett, de a végtagokat 139. ábra. Az előző ábrában említett munkában a gerinc-csigolya ficamának helyretételét bemutató kép. (Meyer-Steineg és Sudhoff után). 138. ábra. Hippokrates „A ficamokról“ c. Apollonius által kommentált műben a „vállficam helyretételének“ bemutatása. (Meyer-Steineg és Sudhoff után).
