Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A görögök orvostudománya
150 AZ ÖS-GÖRÖG SEBÉSZET. Cheiron. arra, hogy melyik asklepionban találták meg azokat, és hogy az illető betegséggel, mely iskola kereiében fogok foglalkozni. A mindjobban elszaporodó asklepionokban a gyógyítási mód nem volt azonos. Egyes helyeken a vallási misztérium, másokon a tapasztalat és kutatás jutott inkább érvényre. Ezen utóbbiaknál, ahol nem a papok, hanem az orvosok gyógyítottak, nemzedékről-nemzedékre fokozódott a tapasztalat és azokat elmélettel foglalták össze. E helyeken alakultak ki az orvosi iskolák. 130. ábra. Értágulásos láb votivuma az athéni asklepionban. (Holländer után). 131. ábra. Kettős méh ős-görög votivuma. (Meyer—Steineg után). A görögök sebészeti tudásáról az első feljegyzések az Iliászban találhatók. Eszerint a görög hadsereg főorvosa Cheiron volt, aki a vezéreket megtanította a nyilak kihúzására, a fájdalom csökkentésére, a vérzés csillapítására, a seb kötözésére. Lgy ókori vázán Achilles oly klasszikusan szép kötéssel látja el Pat- roklos könyökét, amilyent csak a XIX. században mutattak be az egyetemeken a külön szakmaként előadott „műszer és köt- szereléstan“-i előadásokon. A görögök orvostudománya akkor indult fejlődésnek, amikor az életműködések lényegének magyarázatával, a természettudományi böcselettel kezdtek foglalkozni és a görög orvosok egész sora, igyekezett a betegségek lényegét kifürkészni. A természet- tudományi világszemlélet folytán az orvostudomány mind jobban eltávolodott a vallásos misztikumtól és mint alapra a megfigyelésre és tapasztalatra támaszkodott. Amint az idők folyamán az asklepionok mindjobban elterjedtek Görögországban s a görög
