Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A kínaiak orvostudománya
A KÍNAI ORVOSKÉPZÉS. 119 Az elmebajosokat már a legrégibb időkben is igyekeztek gyógyítani. Elkülönítették az epilepsiát (tin) az elmebajtól (puong.) Ismerték az emlékezetbeli, hangulatbeli, érzés és mozgásbeli zavarokat. Az elmebajok előidéző okául a hőséget, a hideget, a nedvességet, a helytelen táplálkozást és a kimerülést tekintették. Ezenkívül azt képzelték, hogy különböző állatok be tudnak hatolni az emberi testbe és ott elmebajt idéznek elő. Az állatokat apró csomók alakjában megtalálhatónak vélték a hónaljban, nyakon, a mirigyekben stb. A lélek székhelyét a májban képzelték és azt hitték, hogy az erős szomorúság és fájdalom a májjal együtt a lelket is megbetegíti. Gyógykezelésükre alkalmazták a vizes begöngyölést, a tű-kúrát, valamint mérges növényekből készített gyógyszereket. (Régi mondák tanúsága szerint valamikor embereket is áldoztak abból a célból, hogy elmebetegek gyógyúlását eszközöljék ki a felsőbb hatalmaktól.) A kínaiaknak Kr. e. 1500 évvel már megvolt a hét hangjegyből álló skálájuk és a 12 hangból álló chromatikus skálájuk, ami bizonyítja fejlett zenéjüket. Ritmus és melódia azonban alig szerepelnek; harmóniáról zenéjükben szó sem lehet, úgyhogy zenekaruk játéka szinte fülsértő, tehát a zenét betegek gyógyítására nem alkalmazhatták. A kínai orvostudományt általában jellemzi az, hogy a betegségeket nem foglalták kórképekbe, egyes betegségeken belül nem látták az összefogó lényeget, hanem a súlyt az általános tünetek variációira fektették. A diagnózis felállításában, valamint gyógykezelésükben nem a tapasztalat, hanem a régi szerzők autoritása vezette őket. így alakultak ki a kínai lélekre jellemző megkövesiilt formalitások, amelyek csaknem változatlanul maradtak fent a legújabb korig, az európai orvostudomány behatolásáig. A kitűnő kínai közigazgatásnak megfelelőleg elsőrendűen oldják meg az orvosképzést Kr. e. 96 — Kr. u. 706-ig. Ugyanis a kínai orvosnak 7 évig kellett tanulni a pulzus, a láz, az egyéb tünetek, valamint a receptek sok tízezerre menő tömegét és va- riátióit s azután a fő államhívatalnok (miniszter) előtt kellett vizsgát tenni, hogy gyakorlatot folytathasson. Az orvostanításnak ez a szép elgondolása azonban nem vitte előre orvosaik képzettségét, mivel az egész idő alatt csak haszontalanságokat tanultak. A kínai kultúránál láttuk, hogy Kr. e. 2—3000 évvel megépítették a folyók csatornarendszerét. Fejletté tették a kormány- rendszert és a közigazgatást. Jogszabályok rendezték az egész életmódot. Vallásuk Confucius és Laoce bölcseleti rendszerén alapult. Mindez igen magas szellemi kultúráról, logikáról és filozófiai gondolkozásmódról tett bizonyságot. Ugyanez a spekulatív teoretikus elgondolás nyilvánult meg orvostudományukban is. A kínai orvostudománynak bölcseleti és elméleti alapja lehetőséget nyújtott volna tudományuk kifejlődésére, ha ahhoz természettudományi alap és haladás társult volna. Mivel Elmebaj. Zene. Orvosképzés.
