Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - Az indusok orvostudománya
112 AZ INDUSOK NŐGYÓGYÁSZATA. Abortus. Nögyógyá szat. A gyermekágyban ismerték a lochia retentio jelentőségét, a gyermekágyi lázat, a hashártya- és az emlőgyulladást. A gyermekágyat veszélyes időpontnak tartották minden megbetegedésre. Nézetük szerint az ezidőben fellépett betegségek súlyosan folynak le, illetve halállal végződhetnek, mivel a magzat minden tápláló nedvet elhasznál. A gyermekágy ideje a legtöbb ázsiai és európai népnél 40 nap körül mozgott, amely idő alatt az asszony tisztátlan volt, tehát nem élhetett házaséletet. Az indusoknál, ennél az erotikus népnél, a gyermekágy ideje nem volt meghatározva, de valószínűleg kevesebb ideig tartott a nemi absztinencia. Erre lehet következtetni az eposzokból és egyéb iratokból, melyekben pl. Sarvampha eldicsekszik, hogy 9 órával a szülése után már képes volt az elhálásra és úgy nézett ki, mint a 12 éves leány. (Indiában ez volt a nemi életre érett kornak alsó határa.) Fürösztése után a magzatot beolajozták és különféle orvossággal hintették be. A csecsemő megbetegedése esetén az orvosságot a dajkának adták be, mivel azt hitték, hogy a gyógyszer ható anyaga átmegy a tejbe és a csecsemő a tej útján kellemesebb formában jut a gyógyszerhez. Az abortust úgy fogták fel, mint a magzat időelőtti elhalását. Összehasonlították a gyümölcs lehullásával, amikor a féreg megrágja a gyümölcs szárát. Létrejöttéért az anya nyugtalan életmódját okolták. A magzatelhajtást a brahman megölése utáni legnagyobb bűnnek tartották s ennek megfelelően büntették. A gvermektelenséget az istenek büntetésének, a démonok megszállásának tulajdonították. Ellene vallásos ceremóniákkal küzdtek. Gyermektelen házasságnál a nőnek férje fitestvéré- vel, vagy rokonával kellett érintkeznie s az ebből származó gyermeket úgy tekintették, mintha törvényes apától származott volna. Amint a többi orvostudomány, ligy a szülészet is hatalmas fejlődésnek indúlt a Brahman korszaknak nevezett időben. Sus- rutának és kevéssel utána Charakanak Kr. e. az 1000-es évek körül megjelent müveiből már szemünk elé tárúl az ó-indusok fejlett szülészeti tudása. Nőgyógyászati ismeretei is elég fejlettek. Ismeri a folyást, condilomát, a gonorrhoeát. Fehér-folyásnál tiltja a coitust. A sterilitás okáról több helyen nyilatkozik. Azt tartja, hogy a méhszáj szűk volta, a méh helyzetváltozása, a méh gyúlladása, polypusa vagy daganata, mind vezethet meddőséghez. A vérzés zavarokat meglepően jól osztályozza. Abortus elkerülésére (amely az indiai forró kiima alatt gyakori) ajánlja a hideg leöntéseket, fürdőket és különleges gyógyszereket. Húsz nőgyógyászati megbetegedést különböztettek meg: a vérzés zavarok, a folyások, a hüvely betegségei és a méh helyzetváltozásai tekintetbevételével. A dysmenorrhoeat a fűszerek és ételek mértéktelen élvezetének tudták be. A gyógykezelésben a legnagyobb szerep az öblítésnek jutott. Nemcsak a hüvelyt, de a méh üregét is öblítették megfelelő műszerek segítségével. A méh-üreg öblítését azonban csak szükség esetén végezték. Alkalmazták a tampont, globulust, suppositoriumot stb.
