Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - Az indusok orvostudománya
A GYÓGYSZERTAN AZ INDUSOKNÁL. 105 ahol csend és tisztaság honol. Majd térdre ereszkedve, orra hegyére irányozta szemeit és kezeit meg lábait összetéve, nem volt szabad semmire sem gondolnia. Bizonyos idő elteltével Pranau nevének állandó, monoton kiejtése közben bekövetkezett az alvás. Más alkalommal hosszú belégzés után a lélegzetet visszatartva, nyolcvanszor kellett ismételni az ,,oum“ szót. Ismét mások a köldök állandó nézésével hoztak létre hipnotikus állapotot. Az álomban látott képeket a papok magyarázták és azokból következtetést vontak a gyógykezelésre. Sokszor a mágusok különböző mámorító italok hatása alatt jutottak extázisba és így értekeztek a betegséget okozó szellemekkel. A suggeszciót, mag- netizmust stb. nemcsak a papság, de a fakírok és az orvosok rendje is kiterjedten alkalmazta. Fejlett zenéjük annyira általánosan elterjedt volt, hogy azt felhasználták a kedélybetegségek gyógyítására, a betegek megnyugtatására. Már 3500 évvel ezelőtt 23 hangot különböztettek meg egy skálában, ami fejlett hallásukra vall. A vezérszerepet a dallam játszotta. Legkedveltebb hangszerük a gitár volt. Az indus orvosok diagnózisuk megtételénél figyelemmel voltak az anamnázisen kívül, a test hőmérsékletére és színére, a lélegzésre, a nyelv kinézésére, a beszédmodorra, a székletre és a vizeletre. A vizeletet nemcsak szemmel figyelték meg, de meg is kóstolták, mely úton a díabetest is felismerték. Susruta a betegségeket két nagy csoportra osztotta; a természetes és természetfölöttiekre. A kórisme felállításával a megfigyelésen kívül tekintetbe vették a vizsgálatok eredményét. Palpacióval állapították meg a daganatokat, töréseket. Auskultacióval a szív és tüdő zörejeket meg a bélkorgásokat kutatták. Tudták, hogy a cukorbajos sebei nehezen gyógyulnak. A prognózis kérdésénél egyrészt a tapasztalat, másrészt az asztrológia irányította őket. Charaka-nál már egész sorát látjuk a házi gyógyszereknek, melyeket a pásztorok használtak. Ezek ugyanis másodrendű orvosi szerepet töltöttek be. Ők gyűjtötték a gyógyszereket. Ezért ajánlja a Véda, hogy az orvos időnként jöjjön érintkezésbe velők, majd azt mondja: ,,Az az orvos, aki a gyökerek és füvek gyógyerejét ismeri: ember; az aki a vizét és tüzét: démon; az, aki az imáét; próféta; aki pedig a higanyét: isten.“ Érdekes, hogy gyógyszert nem gyűjthetett menstruáló nő, mivel azt tartották, hogy a drogok elveszítik hatásukat, A gyógyszerek közül a verbénát struma ellen, a csalánt hajhullás ellen, a hyoscyamust bódításra alkalmazták. Gyógyerőt tulajdonítottak a drágaköveknek: pl. a zaphirt hatásosnak tartották vérzések, így havi vérzések ellen is. A higanyról tudták, hogy íogi othadást, száj bűzt sőt mérgezést okoz. Á gyógyszereket üres gyomorra kellett bevenni, mivel csak úgy szívódik fel és fejti ki a hatást. Gyógyszerkincsükben jelentős helyet foglalt el az aphro- disiacumok csoportja, a kígyómérgek stb. Gyógykezelésükben az ásványi anyagok közül leginkább a salétrom, szalmiák, kén. Diagnózis. Gyógyszerek. Terápia.
