Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
II. rész. Az Izlám vallású népek (arabok) orvostudománya Kr. u. 600-1500-ig - Az Izlám népek orvostudománya - Fogászata, gyógyszertana
FOGÁSZAT AZ ARABOKNaL. 75 elmebaj az agyvelő betegsége. Ezeket a betegeket elkülönítették, részükre kórházakat alapítottak és mint „betegeket“ gyógykezelték. Fezben (Marokkó) már a VII. század végén alapítottak részükre kórházat. Ezután az arab birodalom minden területén létesítettek intézeteket, amelyek közül kiemelkedik a kairói Mu- ristán kórház (Amaristan=elmebajos), amelyet nagy luxussal építettek fel 1208-ban. E kórházakban hidroterápiával, diéta rendezéssel, zenével, szórakoztatással és gyógyszerekkel kezelték az elmebetegeket, még a dühöngőket is. Kivételt csak azok a betegek képeztek, akik magukat szultánnak mondták. Ugyanis ezeket téveszméjükről azáltal igyekeztek leszoktatni, hogy a cella ablakának vasrácsához kötötték ki és mindennap elverték. A mohamedánoknál a tisztaság általános szabály volt. Ima előtti tisztálkodásnál szájukat is kiöblítették. A szájnak ez az ápolása már korán felhívta a figyelmet a fog betegségeire, de mivel az arabok a sebészeti beavatkozástól általában tartózkodtak, a fogászat inkább konzervatív irányban fejlődött. Rhazes a fogak karbantartására több fogpor receptjét adta meg. A fogak védelme céljából ajánlotta, hogy a savanyú ételektől és italoktól tartózkodni kell. Az üreges fogakat kikaparta és timsóval, gubaccsal és borssal vegyített mastix-sal tömte. Fogfájás esetén arra törekedett, ho^^ különböző szerekkel, borogatásokkal, zsírokkal meglazítsa a fogat, hogy az mintegy magától hulljon ki. A foghúzóval való fogkivételre csak a végső esetben szánta rá magát. A foggyökér gyulladásánál ópiumot és tüzes vaségetést alkalmazott. Hali-Abbas a cariosus üreget izzó tűvel égette ki, melyet előzetesen csövön át vezetett be, hogy a szájat az égetéstől megkímélje. Serapion a fogak gyökereit helyesen írta le. A felső molárisoknak szerinte azért van három gyökere, hogy a fogak ki ne essenek. Az alsó molárisoknak két gyökér is elég, mivel azok alá vannak támasztva. A fogak odvát ő is kiégette, a laza fogakat arany vagy ezüst-pánttal erősítette az ép fogakhoz. Avicenna hosszasan írta le a fogak bonctanát és élettanát. A fogak épentartására szükségesnek tartotta azok tisztántartását és a fogkő időnkénti letakarítását. A fogfájás okát kicsiny férgeknek tulajdonította. Fájdalom ellen olajat cseppentett az űrbe, vagy megfúrta a fogat, hogy a „káros nedvesség“ eltávozhasson. A fájós, odvas fogakat arzénes anyaggal tömte ki a fájdalom megszűntetésére, de foghúzást csak végső esetben végzett. Abul Kasim minden beavatkozás előtt és után borral vagy ecettel mosatta ki a szájat. A fog üregét addig égette, amíg a meleg a fog gyökérig terjedt, hogy „ott is elpusztuljanak a fog férgei.“ A fájdalmas, rossz fogakat újjaival mozgatta mindaddig, amíg meglazultak, amikor fogóval vagy éles horoggal kihúzta őket. Utólag tüzes vassal érintette meg a helyüket. A hiányzó fogakat marhacsontból készült fogakkal pótolta, amelyeket aranydróttal erősített az épekhez. (Nagy súlyt helyezett a műfogak tisztántartására.) Az arab orvostudomány legfontosabb és legmaradandóbb részét a gyógyszertan kiépítése képezte. Megkönnyítette ezt a Fogászat. Gyógyszertan.
