Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
II. rész. Az Izlám vallású népek (arabok) orvostudománya Kr. u. 600-1500-ig - Az Izlám népek orvostudománya - Szülészete, nőgyógyászata
70 SZÜLÉSZET AZ ARABOKNÁL. Rhazes. Abbas Abul Kasim. műveiből merítették, saját tapasztalat azokban nincs. Egyes orvosok mindezek ellenére megtanulták elméletileg a szülészetet nem a maguk kiképzésére hanem, hogy szükség esetén tanácsot adhassanak a bábáknak. Az arab orvostudományban szülészettel és nőgyógyászattal a IX. században Serapion munkájában találkozunk először, aki magát aiginai Pál irataihoz tartotta. Az azelőtti időből csak a Koránban találunk rituális törvényeket a nemiszervek tisztántartására és a házaséletre. Ezek az előírások a Bibliából vették eredetüket. A komolyabb értelemben vett szülészet Rhazes munkájával vette kezdetét, aki a IX. században megjelent müvében röviden megemlékezik a szülészetről és a nőgyógyászatról is. A szülészeti működésről tanácsokat ad a bábáknak s a régebbi tö- mcges gyógyszerrendeléseket nagyon csökkenti. A női nemiszervek anatómiájával keveset foglalkozott. Inkább annak a kérdésnek szentelt sorokat, hogy mi módon lehet a szüzességet anatómiailag újból helyreállítani. E kérdéssel kapcsolatban azt ajánlotta, hogy galambvérrel telt hólyagocskát kell a hüvelybe helyezni nászéjszakán, hogy a férjnél a deflorációs vérzés illúzióját keltse. A szülészetben csak a koponyafékvtst fogadja el helyes fekvésnek, a többieket rendellenesnek tartja, melyeknél belső és külső kézzel kell törekedni koponyafekvést létrehozni, ha ez nem sikerülne, úgy meg kell próbálni a lábbal való extractiót, és ha ez sem sikerülne, úgy a magzatdarabolást. Az ugyancsak perzsa származású Ali Abbas a bábák részére írta szülészetét. Igen nagy súlyt helyezett a szülőfájásokra. Rendellenes fekvésnél nem említette meg se a fejre, se a lábrafordítást. Medencevégű fekvésnél extractiót alkalmazott az esetleg visszamaradt fejet horgokkal távolította el. A magzat fej daganatát elmasszírozta, a végbél at- resiáját hegyes késsel nyitotta meg. Mindezeket a beavatkozásokat a bábákkal végeztette el. A spanyol származású Abul Kasim, aki könyvében a sebészeti kezelési módokat — illusztrálva — mesterien írta le, szülészettel és nőgyógyászattal is behatóan foglalkozott. A normális fekvésnek a koponyafekvést tartotta. A szülési fájások fokozására a magzatburok megrepesztését és a hasi kompressziót ajánlotta. Keveset foglalkozott a normális szüléssel, de annál behatóbban a műtéteket igénylő beavatkozásokkal. A kézelőesést megkísérelte visszahelyezni, de ha nem sikerült akkor levágta, Kar- és láb- előesésnél a kart visszahelyezte és a lábnál fogva végezte az ex- trakciót. Az extrakció megkönnyítésére alkalmazta a Walcher-féle függőhelyzetet. Harántfekvésnél az előesett kart igyekezett visz- szahelyezni és fejrefordítani. Ha mindezek az eljárások nem vezettek eredményre és a magzat elhalt, úgy a magzat fejének megfúrásával, illetve a magzat darabolásával írta elő (a bábák részére) a szülés befejezését. Abul Kasim munkájában megemlékszik egy esetről, amelynél az anyai testben elhalt magzat csontjai, geny kíséretében a köldökön át távoztak el. Nyilvánvaló, hogy ez az eset méhenki- vüli terhesség volt és épen emiatt érdekes a szülészeti tudomány-
