Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)

II. rész. Az Izlám vallású népek (arabok) orvostudománya Kr. u. 600-1500-ig - Az Izlám népek orvostudománya - Belgyógyászata, sebészete

A NYUGATI KALIFÁTUS.

61

nem volt még példa az orvostörténelemben Avicennáig. Bár tudását Aristotelestől, Galenostól és a többi kiváló szerzőtől merítette, hatalmas átfogó elméjével az arab szellemnek is befolyást engedve önálló munkát nyújtott az orvostudománynak, amely munka századokon át a „világ medicinát“ jelentette és rendkívüli befolyást gyakorolt az orvostudományra a XVil. századig. (Sőt tanait keleten ma is irányadóul fogadják el.)

A sors iróniája, hogy az araboknak ez a legnagyobb tudósa, kinek hírnevét kartársai nem tudták elviselni, az intrikák elől menekülni volt kénytelen, hogy életét megmenthesse, és Hama- danban halt meg 57 éves korában. Kr. u. 1037-ben.

Az arab birodalom óriási kiterjedése és a rossz közlekedési utak maguk után vonták, hogy a spanyolországi terület nyugati kalifátus címen autonómiával rendelkezzék. E terület fővárosa Cordova volt, ahol az arab kultúra és orvostudomány összpontosult. Rajta kívül Granadában, Valenciában, Toledoban és számos más helyen megindult az önálló tudományos élet. Spanyol- ország területén a vallási fanatizmus sohasem volt oly mérvű, mint a keleti kalifátusnál. Ezzel magyarázható, hogy a spanyol- országi arab tudósok nem irtóztak úgy a vértől, tehát sebészettel is foglalkoztak és hogy könyveiket illusztrációkkal látták el, (A keleti kalifátusnál a Korán szigorú tanainak megfelelően tilos volt az ember ábrázolása.) Sajnos e körülmény káros hatású volt az orvostudományi könyvek és különösen az anatómia magyarázatára. Kivételt csak a perzsa Síiták képeztek, akiknek szektája

21. ábra. A budapesti egyetemi könyvtár Abul Kasim krónikájában mutatja a hátcsigolya-ficam kezelésére használt nyújtópadot. Középen az orvos, jobbra a segédje, balra a szolgája látható. (Mayer F. Kolos után)