Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)

I. rész. Az európai népek orvostudománya Kr. u. 400-1100-ig - A középkori orvosi tudomány - A kolostori orvostudomány a nyugateurópai népeknél Kr. u. 500-1100-ig

AZ ABORTUS KÉRDÉSE AZ EGYHÁZBAN.

49

hét hónap alatt éri el életképességét. A terhesség 10 hónapját a bibliai tízparancsolatból vezette le. Azon az állásponton volt, hogy a megtermékenyült petének 40 napig nincs lelke, ami em- lékeztetés Krisztus Urunk 40 napi pusztai tartózkodására. A fogamzás utáni 40 napon belül tehát megengedhetőnek tartotta az abortust. Vinditianus, majd később Szent Ágoston azt az elvet vallották, hogy a magzatnak csak a II—III. hónaptól kezdve van lelke. Ezeknek az egyházi nézeteknek az volt a gyakorlati jelentőségük, hogy az abortust megengedhetőnek tartották, amíg a magzat még lélek nélkül van. Később az egyház oly irányban változtatta felfogását, hogy a magzat lelkét a megtermékenyítés pillanatában nyeri. Ennek megfelelően élesen foglalt állást a magzatelhajtással szemben, sőt a védekezőszerekkel szemben is hivatkozva a 12 apostol tanára: „Ne öld meg gyermekedet magzatelhajtással, se pedig születése

után/' Basilius az abortust súlyosabb bűnnek tartotta, mint a gyermekgyilkosságot, mert ez által az anyai élet is ki volt téve veszélynek. A nagy Chrvsostomos még a magzatelhajtásnál is súlyosabban Ítélte meg a fogamzástgátló szerek alkalmazását, mivel ezáltal megakadályoztatik egy jövendőbeli lénynek létrejötte és „jövendőbeli égi elhelyeződése.“ Magával a szüléssel s annak vezetésével az egyház, illetve papjai nem foglalkoztak. A szülések vezetése tapasztalt idősebb nőknek, bábáknak volt a kezében. Nehéz szüléseknél, ahol a magzat elhalt vagy ahol az anya halála következett volna be, az egyház eltekintett fenti nézetétől és megengedte az élőmagzat feldarabolá*

4

V). ábra. Szülést segítő benedikcio a Pray-kodexben. (Korbuly Gy. után).