Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
V. rész. A késői középkor orvostudománya 1300-1500-ig - Orvostudomány a Vegyesházi királyok alatt
KÓRHÁZAK HAZÁNKBAN XIV—XV. SZ. 297 legjobban dotált kórházak egyike volt. A sok adományozó közül megemlítést érdemel Hun Bertalan szabómester, aki 800 forintot adományozott a kórháznak. Az összeg nagyságát mutatja az összehasonlítás, amely szerint 1487-ben Kassa városa 20 forintot adott a Szent Lélek és 7 forintot a Szent Lénárt kórháznak fenntartásra. A kórházakban a betegápolást javarészt női személyek végezték. Elsősorban apácák voltak a betegápolók, de találkozunk olyan jámbor nőkkel is, akik nem tettek fogadalmat s akiknek neve „begina“ volt. Egyéb munkák végzésére takarítónők is állottak rendelkezésre. Az örvendetes módon megszaporodott orvosok hazánk minden részében a XIV. és XV. századokban már sok alkatrészből álló, összetett gyógyszereket írtak fel, ami szükségessé tette, hogy a rendelvényeket képzett gyógyszerészek készítsék el. A számtalan gyógyszer tartására gyógyszertárakat kellett létesíteni. Előbb a nagy városokban, később a vidéki kisebb városokban alapítottak ,,apotheka“-kat. A késői középkorban számos gyógyszerészt ismerünk, de gyógyszertani és gyógyszerkészítési kérdéssel foglalkozó könyvet egyik se írt közülük. A gyógyszerek elkészítésénél a Nyugat-Európában szokásos könyveket használták, és pedig; Nicolaus Praepositus ,,Antidotarium‘‘-át 1140-ből, Nicolaus Myrepsus: „Dynameron“- ját 1270. Christoph de Honestis ,,Expositio antidotariit" 1329, Asculumi Saladin illetve Quiricus de Augustis „Lumen apot- hecariorum‘‘-át a Ricettarío Fiorentino-t 1489, Paulus Suardus milánói gyógyszerész iratait a XV. század végéről. A gyógyszerészek maguk képezték ki tanulóikat és képesítették önálló gyógyszertár nyitására. Nincs tudomásunk olyan rendeletekről, amelyek a gyógyszerészek működését szabályozták volna.' Péter gyógyszerész mester 1300 körül működött Budán, köz- megbecsülésben állhatott, hiszen szőlőjét felmentették a tized fizetése alól. A gyógyszerészek az orvosságokat hitelbe is kiszolgáltatták. A betegek ezt az adósságot becsületbelinek tekintették, amire következtetni lehet abból, hogy Gentilis biboros intézője: Benevenúti 1310-ben, halála előtt meghagyta, hogy vagyonából legelőször a gyógyszerészt elégítsék ki. A patika ekkor már igen jó kereseti forrás volt. Gecomin mester a királyi udvar gyógyszerésze már 1332-ben a leggazdagabb budai polgárok között szerepelt. Kevéssel később 1353-ban már két gyógyszerész működött Budán: László és Zerechen (Szerecsen); és mivel a királyi udvar idejének nagy részét Visegrádon töltötte, érthető, hogy ott is korán épült gyógyszertár. Annak vezetője 1361-ben Bolognai János volt. A gyógyszertárak részére valószínűleg megfelelő beosztással építették a házakat. Erre következtethetünk abból az adományozásból, mely szerint Erzsébet királyné „egy gyógyszertárnak épült kőházat“ ajándékozott 1369-ben az ó-budai apácáknak. A XV. század közepe táján Európaszerte divatba jött a theriaca gyógyszer, amellyel minden betegséget, a mérgezéseket is beleértve, igyekeztek gyógyítani. Gyógyszerészek. XIV. sz.
