Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
IV. rész. A skolasztikus orvostudomány 1000-1300-ig - A nyugateurópai népek orvostudománya - A skolasztikus orvostudomány jellemzése
172 ÉRMETSZÉSEK. Érmetszés kolostorok orvosai, vagy a borbélyok, illetve a kuruzslók. Általánosan divatozó kezelési módok a következők voltak: 1) az érmetszés, 2) a köpülyözés, 3) a tüzesvas használata. Mindezek oly kiterjedt alkalmazásban voltak az egész középkoron át, sőt még az újkorban is, hogy velük kissé részletesebben kell foglalkozni. A vérlebocsájtás az asszír-babilonoktól kezdve napjainkig minden időben szokásban volt úgy a népies orvoslásban, mint az orvostudományban, a középkorban minden betegségre panacea- nak tekintették és igen kiterjedten alkalmazták. Mondhatni nem volt olyan betegség, melynél ne bocsájtottak volna le ismételten nagyobb mennyiségű vért azzal az elgondolással, hogy az eltávo114. ábra. Érmetszéses emberke a müncheni udvari könyvtárból. (Sudhoff után). lított vérrel a betegség anyagát is eltávolítják a szervezetből. Ilyen elgondolással gyakran ismételték meg a kiadós érmetszéseket, melyet papok, sebészek, de különösen borbélyok és kuruzslók űztek. Az alkalmazási módra szigorú szabályaik voltak az asztrológia útmutatása szerint. A különböző hónapokban és órákban más és más helyen volt tanácsos az érvágás kivitele, amelyre útmutatásul szolgáltak ,,az érvágó emberke című képek, mint amilyet a fenti ábra mutat be. Az egyház korán tiltakozott a túlságba vitt érvágások ellen. 1300 után VIII.
