Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
IV. rész. A skolasztikus orvostudomány 1000-1300-ig - A nyugateurópai népek orvostudománya - A tudomány Németországban
170 SPANYOL EGYETEMEK. alkémista 1238-tól a rend generálisa, a montpellieri egyetemen szerezte meg tudását s később mint barcelonai tanár a katholikus hit igazságát igyekezett megdönthetetlenül az Ész elé állítani. Teológiai munkáján kivül kereste a természettudomány igazságait. Ezzel a többoldalú tudásával jött rá, hogy a teológia, filozófia, orvos és természettudomány terén az igazságok egységesek és összefüggőek. Kimondta, hogy a logika nem pusztán a deduktiv bizonyítás tudománya, hanem új igazságokat felfedező művészet. Orvostörténelmi jelentősége azoknak a műveinek van, melyek alkémista és kabalisztikus alapon tárgyalnak orvosi kérdéseket. A XIII. század legkiválóbb spanyol tudósa kétségkivül Villanovai Arnald volt, kinek működését már a montpellieri egyetemmel kapcsolatban megismertük. A tudomány Németországban Németországba az egyházi tudományos életet az angol Alkuin és Bonifactius vezette be. Az előbbinek tanítványa Hraba- nus mainzi püspök ,,De uni verso“ című könyvében természettudományi kérdésekkel, az emberi testtel és egynéhány betegséggel foglalkozott a IX. században. A három következő évszázadon át, alig látunk fejlődést a német tudományos életben, de a XIII. század folyamán ,,egyetlen hatalmas egyéniség jelenik meg a német égbolt alatt,“ aki a XIII. század legnagyobb természettudósa volt, Albertus Magnus, (családi nevén Albert von Bollstädt 1193— 1280) a természettudományok majdnem minden ágát felölelte könyveiben. A többek között foglalkozott az általános természettannal, az ásványokkal, állatokkal, igen behatóan a növényekkel, a klimatikus viszonyokkal, bonctannal, élettannal, az emberrel, ,,a nők titkaival.“ A természet jelenségeit filozófiával törekedett magyarázni. Művének magas szárnyalása és spekulativ irányzata megelőzte korát s ezért könyve alig volt elterjedve; csak egyes tudósok mint Cantimpré, Beauvais, Roger Bacon stb. merítettek belőle. Honfitársai közül még Konrad von Megenberg érdemel említést ,,Buch der Natur“ című könyvével, melyben a terhesség kérdésével és a terhesek életmódjával is foglalkozik. Az első németnyelvű egyetem 1347-ben létesült Prágában. így tehát a XIII. században nem volt Németországban egyetemi élet, és csak azzal a primitívebb orvosi tudománnyal találkozunk, amit a kolostori orvostudomány című fejezetben tárgyaltam. 112. ábra. Albertus Magnus, a „secreta mulierum“ című könyvéből.
