Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
IV. rész. A skolasztikus orvostudomány 1000-1300-ig - A nyugateurópai népek történelme, kultúrája
ORVOSTUDOMÁNY A XI—XIII. SZÁZADBAN. 141 annak jelenségét és a képnek a szemben való keletkezését.) Az arab egyetemekről kikerült ifjak visszatérve országukba hírét vitték az arab tudományos életnek, ami irigységgel töltötte el az országok uralkodóit és tudósait. Ezzel elvetődött a tudomány- szomjnak és az egyetem-létesítés gondolatának a magva. A skolasztikus orvostudomány alapja az arab orvostudomány volt, mely szintén a klasszikus orvosi tudáson épült fel. E tudomány fontos kihatással volt az európai nemzetek művelődésére, elsősorban kémiai és orvostudományának fejlődésére. A XI. században a nyugateurópai népeknél tökéletesedő kolostori orvosi tudással, az araboknál pedig virágzó orvostudománnyal találkozunk, mint azt az előbbi fejezetekben láttuk, E két irányzatból alakult ki a XI. század végén az egyetem intézménye, az egyetemi orvostudomány, amely a XII—XIII. században felölelte az arab és görög írók tudását, gátat vetett a régebbi deductiv speculationak. Ä tudósok eleinte csak tanították és magyarázták a görög és arab szerzők műveit. Később a teológia tanaival vetették össze és vitatták meg a részletkérdéseket. Végül a tekintély alapján dogmákat fektettek le. Még később a fokozatosan kialakuló kritika lassan-lassan helyet adott a természetfilozófiai eszmék ismételt elterjedésének. Az egyetemi életre és tanításra példát az arab egyetemek szolgáltattak. Ilyen körülmények közre játszása mellett a kezdetleges egyetemeken megindult az induktiv kutatás a bonctan, élettan és kórtan terén; a betegségek pontosabb megfigyelésével célszerű kezelésével kezdetét vette a tudományos orvosi élet. A tanok megvitatása az egyetemeken tisztázta a nézeteket. Mivel a kor szellemének megfelelően a földöntúli erők keresése irányította az emberek gondolkozásmódját, a tiermészettudo- mányi kutatás és megfigyelés nem érvényesülhetett, az eredményeket összhangba kellett hozni az egyház tanításával. Ennek következtében kialakúit a XII. századtól kezdve az orvostudományban is a skolasztikus irányzat, ami főleg az egyetemek tanítására volt jellemző. Az egymásután létesülő egyetemek a tudomány bányáivá lettek és az ott felkutatott tapasztalatokat a tudósok rendszerbe foglalták, azokról elméleti és gyakorlati könyveket írtak. Az egyetemek alapítása mindenfelé divatba jött, de a legtöbb helyen csak tanították az orvostudomány eredményeit, magát az orvostudomány fejlődését csak kevés egyetem vitte előbbre. A több királyságra, fejedelemségre oszlott Itáliában egymással vetélkedve igyekeztek a fejedelmek fővárosukat kulturköz- ponttá tenni, egyetemet alapítani. E példát hamarosan követték a francia, spanyol, angol, német stb. uralkodók is, akik az udvari élet kifejlesztése mellett egyetemeket alapítottak, amint azt a továbbiak folyamán látni fogjuk. Ezeken az egyetemeken a tudomány természetesen nemzetközi volt. Hiszen a tudósok legtöbbször egyetemről-egyetemre kerültek meghívás révén s tudá- ' sukat egyformán hirdették mindenfelé. Ennek ellenére bizonyos Orvostudomány. Egyetemek.
