Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)

III. rész. A középkor szelleme, áltudományossága és erkölcse - A középkori erkölcsök

GYÓGYFÜRDŐK. 121 mehádiai voltak a legismertebbek. A természetes fürdők egészségre gyakorolt hatását az orvosok is tanulmányozták. Alcadinus girgentii orvos már az 1200-as években értekezett a fürdők hatásáról. Tussignana bolognai tanár 133ö-ban tudomá­nyos szempontból tárgyalta azokat. A legértékesebb bal­neológiái könyv De-Donditól származik 1340-ből, aki elgő- zöléssel a források sótartalmát határozta meg, sőt a sókat for­galomba is hozta. Ő ajánlotta először mint orvos az iszapfür­dők használatát, amelyek a nép körében már közkedveltségnek örvendettek. Franciaország, Németország, Olaszország melegfor­rásai mellett világhírű fürdőhelyek alakultak ki és megindult Európaszerte a fürdőélet. A fürdőket az asszonyok terméketlen­sége ellen is ajánlották, ami miatt a nők fokozottabb mértékben keresték fel az ilyen jellegűeket. Hogy a meddőséget ebben az erkölcstelen korban nem mindig a fördőhasználat szüntette meg, arra jellemző az a felirás, mely Badenben a fürdő falán állott; ,,Für unfruchtbare Frauen 1st dieses Bad das Beste. Was das Bad nicht that, Das thuen die Gäste.“ A természetes fürdők a középkor vége felé jöttek igazán di­vatba. Ugyanekkor alábbhagyot a fürdőházak használata. E ténynek az volt az oka, hogy sokszor azokból indultak ki a fertőző betegségek, mint a pestis, cholera, typhus, egyéb jár­ványszerű megbetegedések és nagyon sok bőrbetegség. Ennek kö­vetkeztében orvosi ajánlatra a hatóságok szigorú rendeletekkel tiltották meg a közösmedencékben való fürdőzést. Pl. 1497-ben a frankfurti vörös fürdőt, később a brünni Ádám-fürdőt zárták be járványok terjesztése miatt, amint azt Jordan Tamás hazánkfia leírta. Hazánkban Kolonich győri püspök számos fürdőt záratott be pestis járvány miatt. Később a syphilis elterjedése miatt csukták be a közös fürdőket. (A járványok terjedésének az a magyarázata, hogy a közös fürdők vizét csak ritkán cserélték ki.) A szemérmetesség a középkor első felében szinte túlzott mér­tékben volt meg, elsősorban Magyarországon, ahol az Árpádok alatt a szűzies életmód volt szokásban. Az istenfélő életmód, a bigottság, az élet örö­meiről való lemondás és az önsanyargatás nemcsak a szerzetesek, szerzetesnők és asz­kéták tulajdonsága volt ez időben, hanem a lakosság nagy részét is jellemezte az is­tenes élet és az azzal együtt járó szemérme­tesség, ami egyformán volt meg nőknél és férfiaknál. Ebben az időben gyakoriak vol­tak a szűzházasságok, amire példaként em­lítem Szent Imre herceg, majd 1230 körül Kálmán herceg (Szt. Erzsébet öccse) házas­ságát. A túlzásba vitt szemérmetességet az 1200-as évek után rohamosan fel­72. ábra. Erótikus alakok egy égeri (Csehország) templom oszlopán. (Fuchs uán\ Szemérem.

Next

/
Thumbnails
Contents