Hankó Vilmos dr.: Chemia, az ásványtan és földtan elemeivel (Budapest, 1902)
Negyedik fejezet. A mocsárgáz
89 és szilárd testekké: mocsárgázzá, petróleummá és földiviaszszá egyesült; a szén nagyobb része pedig többé- kevésbbé tisztán mint kőszén maradt vissza. A kőszenet a szerint a mint fiatalabb, vagy idősebb termék, s ehhez képest kisebb vagy nagyobb a széntartalma, — barnaszén-nek, kőszén-nek, vagy antracit-nak nevezik. A barnaszén a köszénfajok legfiatalabbika; széntartalma valamennyi között a legcsekélyebb, mintegy 65%. Színe barna vagy feketés; gyakran mutatja a fa szerkezetét, a melyből képződött (lignit). Sopron-, Esztergom-,Nógrádmegyében (Salgótarján) és a Zsil völgyében nagy kiterjedésű telepekben fordul elő. A kőszén bársonyfekete; széntartalma: 76—86%, köny- nyen ég, kokszolható. Hazánkbáir Krassómegyében (oraviczai szén) és Pécs vidékén bányászszák. Az antracit a legrégibb szén. Vasfekete; széntartalma 94%-ra rúg. A többi alkotórész hidrogén, oxigén, nitrogén és hamu. A legbecsesebb tüzelőanyag*; kitünően kokszolható. Hazánkban nincs. Sok antracit van Angliában. A világitó gáz. A kőszén nemcsak a legjelentékenyebb földi hőforrás, de fényforrásunk is. Hevítsünk száraz kőszenet szedővel összekapcsolt retor- tában (száraz desztilláczió). A szedő jól záró dugóján keresztül hegyesre kihúzott cső vezet (67. kép). A gázok egy része a lehűtött szedőedényben folyadékká: kőszén kátránynyá sűrűsödik. A gáznemü termékek más része mint világító gáz a nyitott csövön távozik el. A világító gázt népesebb városokban világításra használják; e czélra azt kőszénből gyárilag állítják elő. A kőszenet a levegő kizárásával agyag- vagy vashengerekben hevítik, azaz szárazon desztillálják. 67. kép. Világító gáz készítése kicsinyben.
