Hankó Vilmos dr.: Chemia, az ásványtan és földtan elemeivel (Budapest, 1902)

Harmadik fejezet. A savak

57

A kovasav: Si o2.

(Nagyapáink mesélik, hogyan gerjesztettek ök tüzet, ha pipára akartak gyújtani. Aczélt dörzsöltek a kovához; a dörzsölésnél fejlődő melegség izzásba hozta a lehorzsolt aczél- részecskéket, a melyektől azután tüzet fogott a kovára helyezett tapló.Nem is hinnők, hogy ez a régen oly nélkülözhetetlen ásvány: az aczélból tüzet csiholó kova (tűzkő), a magas fekvésű sziklák üregeiben termő, színtelen, átlátszó hegyi- kristály (42. kép), valamint Mármaros egyes vidékein a homokból előcsillanó átlátszó máramarosi gyémánt, a drágakőnek is használt lilaszínü ametiszt, a fekete morion, az almazöld Chrysopras, a tömött húspiros karneol, a csiszolva különféle rajzokat mutató achat (43. kép), a tömött, átlátszatlan és vörös jáspis egyazon ásványnak: a kvarcznak különböző változatai.

Kvarcz a közönséges útszéli kavics (békasó), a patakok

43. kép. Achát, csiszolva.

aranyat: a fémek királyát is oldja. Az elegy melegítve chlort fejleszt, mely az aranynyal arany-chloriddá egyesül.

A salétromsavat oxidáló-, oldó- és étetőszerül s robbantó anyagok készítésére használják. '( r ?r. (\

42. kép. Kvarczkristályok.