Hankó Vilmos dr.: Chemia, az ásványtan és földtan elemeivel (Budapest, 1902)
Első fejezet. A levegő
19 hidrogén, melyet hosszasabban tartó fejlesztés után fogunk fel. A hidrogén szintélén gáz; sem szaga, sem ize nincsen. Vigyünk égő gyújtószálat hidrogénnel telt s szájával lefelé fordított üveghengerbe; a gáz kékes, nem világító lánggal ég, a gyújtószál elalszik. A hidrogén meggyújtható, az égést azonban nem táplálja. A hidrogén égése a gázvezető cső finomra kihúzott végén is észlelhető. Borítsunk hidrogén-láng fölé szárazfalú üvegharangot, a harang oldalára harmat rakódik le; a a harmat-cseppek csakhamar nagyobb víz-cseppekké folynak össze (16. kép). A hidrogén égésénél víz képződik. 16. kép. A hidrogén égésénél víz képződik. Az ismeretes testek között a legkönnyebb. A levegőnél 14'5-szer,az oxigénnél 16-szor, a nitrogénnél 14-szer könnyebb. Nyílásával felfelé álló edényből gyorsan elszáll, mig a nyílásával lefelé fordítottban hosszabb ideig megmarad. A hidrogén egyik hengerből a másikba gyorsan száll fel. Könnyű hólyag (kollodium) hidrogénnel megtöltve felemelkedik. Könnyűségénél fogva régebben a léghajók megtöltésére használták; manapság a sokkal olcsóbb világító gázt használják e czélra. Durranó gáz. Töltsük meg a 17. képben bemutatott edényt kénsavval megsavanyított vízzel s kössük össze a benne elhelyezett platinalemezeket egy Bunsen-féle elemekből álló telep sarkaival. A platina-sarkokon gázfejlödés mutatkozik; a gázok gázvezető cső segítségével vízzel telt hengerben össze- gyüjthetők. Ha a henger tartalmát meggyújtjuk, erős durranást hallunk. A vízből az elektromos áram hatására fejlődő gázelegyet — minthogy durranással ég el — durranógáznak nevezik. 2*
