Hankó Vilmos dr.: Chemia, az ásványtan és földtan elemeivel (Budapest, 1902)

Első fejezet. A levegő

A víz — mint látjuk — csak 4 fokig hódol a kiterjedés törvényének. E sajátságos magatartása nagyfontosságú a természet háztartásában. A víz 4 fokon alul fokozatosan kiterjedvén, a jégképzödés a fölszinen indul meg; a meleget rosszul vezető jégtakaró megóvja a víz egész tömegét a megfagyástól s a vizi állatokat az elpusztulástól. Nem kevésbbé fontos szerepet játszik a természetben a viznek az a tulajdonsága, hogy a megszilárdulás pillanatában ellenállhatatlan erővel terjed ki. A sziklák repedéseiben, üregeiben összegyűlt víz a megfagyásnál szétfeszíti, összerepeszti, megőrli a sziklákat. Vizzel megtöltött és elzárt vasgolyók 0° alatt nagy robajjal szétrepednek.

13. kép. Yíz-desztilláczió nagyban.

A jég ugyanazon hőmérsékleten olvad, a melyen a víz megfagy. E hőmérséklet — mint tudjuk — 0° C. Azt a hőfokot, a melyen a jég a szilárd állapotból a folyósba megy át, a jég olvadáspontjának mondjuk. A felhő apró vízcseppecskék halmaza. A 0°-nál alacsonyabb hőmérsékleten képződött felhők azonban nem vízcseppecskékből, hanem finom jégtűkböl állanak. Ezekből a felhőkből származik a hó. A hópelyhek között nem egyszer látunk szimmetriás csillagocskákat, a melyek tulajdonképen vízkristályok. A legtöbb hópehely ilyen kristályokból összeverődött kristályhalmaz.

A víz sűrűsége -{- 4° C-nál a legnagyobb. A 4° C víz sűrűsége az egység a szilárd és folyós testek sűrűségének meghatározására. Egy köbczentiméter -f- 4 fokú viznek súlya 1 gramm. 1000 köbczentiméter = 1 liter súlya: 1 kilogramm.