Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
VII. rész. A kiegyezéstől a világháború kitöréséig (1867-1914)
Sikerült továbbá már előzetesen elérniök azt is, hogy Pest város tanácsa, Flór Ferenc kórházigazgató ellenzése dacára, 1871 jún. 17.-én a Szt. Rókus kórház főorvosává nevezte ki dr. Bakody Tivadart 800 frt fizetéssel és 120 frt lakbérrel. Az osztály okt. 16.-án nyilt meg 70 ágygyal. Bakodyval nem mindig símán mentek a dolgok s a kar elnéző tapintatára volt szükség, hogy erősebb összeütközések elkerültessenek. Ha az azon korbeli tanrendeket végignézzük, kissé értetlenül állunk Bakodynak egyes collegiumaival szemben, amennyiben engedélyezett tárgykörétől elkalandozó előadásokat hirdetett; így 1884-ben is ,,a karyomitosisról górcsői bemutatással4' c. publicumot készült meghirdetni. Ezúttal azonban a tanártestület az okt. 28.-án tartott tanrendmegállapító ülésén felszólítani határozta Bakodyt, hogy a jövőben csakis a saját szakmaköréből válasszon előadást és amennyiben vonakodnék, a kar a ministerhez fog fordulni. Erre Bakody módosította a címet. Már erősebben kifogásolta a kar, sőt kérdőre is vonta Bakodyt, hogy a karyomitosisról írt könyvében úgy nevezte meg magát, mint „az összehasonlító kórtan és a belgyógyászat tanára". Igazolásra szólíttatván fel, Bakody 1884 nov* 21.-én azt a választ adta, hogy ő ezt a címet azért használta, mert tárgya érdekében helyesnek és szükségesnek tartotta, hogy a tárgy lényegét nem eléggé szabatosan meghatározó, félreértőleg használt és eléggé meggyűlölt jelzést: „homoeopathia" más körülírással helyettesítse. A tanári kar azonban merőben jogi szempontból bírálta az eljárást s ezért az 1885 márc. 17.-én tartott r. ülés határozatából figyelmeztetni határozta Bakodyt, hogy a jövőben csakis az őt megillető címet vegye igénybe. Az e felett megindult nagy vitában megoszlottak a vélemények, mert a kar nagy része jelenteni kívánta az esetet a ministernek, míg aztán végül megnyugodtak abban, hogy Bakodyt közvetlenül fogják figyelmeztetni címhasználatának jogosulatlanságára. Sehol a világon nem tudott a homoeopathák apró szektája akkora eredményeket elérni, mint — sajnos — minálunk, jóllehet Kovács József professor 1874 okt. i.-én tartott rectori tanévmegnyitó beszédében ugyancsak erősen bélyegezte meg őket s még inkább azokat, kik őket nyeregbe segítették. E beszédéért Kovácsot feliratilag és sürgönyileg az ország minden VII. A KIEGYEZÉSTŐL A VILÁGHÁBORÜ KITÖRÉSÉIG (1867—1914).
