Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
II. rész. Az orvosi kar megszervezése és felállítása (1769-1770)
AZ ORVOSI KAR ELSŐ ÖT TANÁRA. 43 társaság díszoklevele. Élete folyamán a göttingeni, heidelbergi és jénai természettudományi társulatok választották tagjukul.15 Trnka Vencel római szent birodalmi lovag, krzowitzi nemesi előnéwel, 1739 okt. 21-én született Táborban. Alsóbb- fokú iskoláit Magyarországon végezte. 1758-ban Bécsbe ment a bölcsészeti tanfolyam hallgatására. Orvosi tanulmányait Prágában, majd Bécsben végezte. 1769-ben van Swieten a katonai kórház segédorvosi állásába helyezte. Egy évvel később, febr. 19-én elnyerte a doctori diplomát s még ugyanabban az évben a nagyszombati egyetemre neveztetett ki a bonctan tanárának. 1785-ben tanszéket cserélt, az általános kórtant, majd további csere alapján 1786-tól fogva a belgyógyászatot adta elő 1790-ig. Három ízben volt dékán, 1786/7-ben pedig rector. Tudományos munkáinak száma 40 körül mozog; ezek közül 14 tekintélyes terjedelmű kötet különböző betegségek történetével foglalkozik, számos régi adatot mentve meg a feledéstől.^ 1901-ben F. Loeffler „Eine neue Behandlungsmethode des Carcinoms“ című közleményében (Deutsche med. Wschr. No. 32.) kimutatta, hogy a ráknak malaria- beoltásokkal való gyógyításával — ezzel az „új“ módszerrel — már Trnka is komolyan foglalkozott. Tanárkodásának ideje alatt mintegy negyven dissertatio készült, melyeket hálásan szerető s általa ugyancsak szeretettel támogatott tanítványai írtak. 1790-beji Trnka elbetegesedett s előadásait abbahagyni volt kénytelen. 1791 máj. 12-én halt meg. Plenck József Jakab 1735 nov. 28-án született Bécsben. Életpályájául a sebészetet választotta s 1758-ban a hadseregbe állott be tábori sebésznek, 1763-ban avattatott sebész-, majd 15 Ama megjegyzéssel szemben, mely szerint Winterl „előadása telítve volt alchemiai vonatkozásokkal" (A magy. gyógysz. tud. társ. értesítője 1933. 13. old.), Than Károlyt idézzük: „Dem überwuchernden alchimistischen Treiben in Ungarn hat eine strenge Verordnung Maria Theresias 1768 den Todesstoss gegeben. Nach dieser Verordnung war, die Chemiker ex professo ausgenommen, andern die Ausführung chemischer Operationen nur auf Grund einer vom k. k. Münzamte ausgestellten Legitimation gestattet. Zuwiderhandelnden wurden die Apparate konfisziert, ja sogar denselben Freiheitsstrafen auferlegt". (Beiträge aus der Gesch. d. Chemie. 1909. 265. old.). Nehezen tehető fel, hogy Winterl ezen van Swieten javaslatára kiadott rendelkezés ellenére továbbra is alchimistákat nevelt volna az egyetemen.
