Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

VI. rész. 1848 márcusától az 1867-es kiegyezés idejéig

VI. 1848 MÁRCIUSÁTÓL AZ 1867-ES KIEGYEZÉS IDEJÉIG.

belül érvényesítheti azt. A nem-tanár dékánok, ill. doctorok részvétele a szigorlatokon demoralizárólag hat, mert a hallgatók szájról-szájra adják feltett kérdéseikből a mulattató példákat, melyek a tudomány tekintélyét ássák alá. A tapasztalat megmutatta azt is, hogy a külső doctoroknak előbbrevalók a külső dolgaik, melyeknek az egyetemiek áldozatul esnek. Gondolkodási módjuk és felfogásuk csak mélyíti a szakadékot köztük és amazok közt. A tanárok ezért az egyetem újjászervezését ezeknek a heterogen elemeknek a kihagyásával kérték végrehajtani.165

A pesti egyetemi tanácsnak sem volt semmi oka, hogy a külső tagok szerephez jutását pártolja s ezért a kérelem elutasítását ajánlotta. Egyre jobban kilátszott, hogy a külső doctorok a belsőknek nem a nehezebbik munkájából, a tanításból óhajtottak részt venni, hanem a dekánságból és a szigorlatokból. A magántanárságra oly kevesen jelentkeztek közülök, hogy ezzel is csak megerősítették e tételt. Elutasíttatásuk után megint néhány évi csend következett, amíg a 67-es kiegyezés átalakulásaiból új, de utolsó rohamra merítettek alkalmat.

165 Elgondolható, hogy ezen emlékirat mekkora felháborodást lármát, sőt gúnyt váltott ki a doctorok collegiumában, aminek egy „pro- testum" alakjában kifejezést is adtak. A Wiener med. Wschrift 1865. évf. sorozatos számokban foglalkozik az ügygyei.