Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
VI. rész. 1848 márcusától az 1867-es kiegyezés idejéig
SEMMELWEIS HALÁLA, DIESCHER KINEVEZÉSE. 559 világát átvette, amiről elsősorban magántanári tárgykörének, az idegkórtannak művelésénél felhasznált kutató módszerei tanúskodnak. A harmadik tényező a 13 éven át folytatott vidéki orvosi gyakorlat empirikus tapasztalatainak tömegéből került ki, mely harmonikusan egészítette ki Korányi tudományos képzettségét abban az emelkedett értelemben, amelyet párisi tartózkodása alatt Trousseau klinikáján tapasztalt. Ezekkel felszerelve indult meg Korányi tanító működése, iskolát teremtve, tanítványok beláthatatlan seregét nevelve az élet komoly szolgálatára. 1865 aug. 18.-án súlyos veszteség érte egyetemünket, hazánkat, az egész emberiséget: 47 éves korában meghalt Semmelweis anélkül, hogy elérhette volna, hogy a gyakorlati szülészet kötelező tantárgygyá emeltessék s hogy klinikáján nőgyógyászati osztály állíttassák fel, jóllehet ezt Bécsben már belátták s az ottani egyetemen meg is valósították. A tanszék betöltésére kiírt pályázaton nyolcán vettek részt, de mivel Bartsch, Kuhn, Mayerhoffer, Gotthardt és Meissner dr.-ok nem bírták a magyar nyelvet, figyelembe nem vétettek. így csak hárman maradtak: 1. Diescher János, a sebészek részére rendelt elméleti orvostan tanára, aki eredetileg is a szülészetre képezte ki magát, majd 9 éven át mint Pest városi „obstetricator publicus“ szolgált s a szülészeti tanszéken megelégedésre működött mint helyettes. 2. Maizner János, a kolozsvári sebészi tanintézet tanára. 3. Fleischer József kórházi főorvos. Az utóbbi két pályázót is „kitűnő“ minősültséggel alkalmasnak nyilvánította a tanszék betöltésére Balassa, mint az ügy referense s ehhez az összes fórumok és a bécsi tanulmányügyi tanács hozzájárulván, a király 1866 júl. 14.-én Dieschert Jánost nevezte ki Semmelweis utódává.136 A magántanári habilitatió szabályzata, melyet a bécsi egyetemről ültettek át hozzánk az 1857/58. tanévben, lassan, de örvendetesen gyarapodó számban bátorította fel a jelentkezőket s hovatovább tárgytalanná vált Virozsil panasza, hogy nem elegen érdeklődnek a pesti egyetemen a magántanárság iránt. 1861-ben az orvoskari magántanárok száma i-re apadt le: 136 OL. Min. Konferenz 2570: i856.
