Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
VI. rész. 1848 márcusától az 1867-es kiegyezés idejéig
WAGNER J. KINEVEZÉSE A GYAKORLATI ORVOSTAN TANÁRÁVÁ. 549 maga vallja be, hogy „saját honom nyelvében elidegenültem“, de másrészt az élettani műnyelv sem volt még szabatosan kidolgozva. Jendrassik maga is gyártott új műszókat, melyek a használatban megmaradtak. Előadásaiban a fősúlyt a vizsgálati eljárásokra, kísérletezésre és laboratóriumi gyakorlatokra helyezte, ami által hallgatóiba belenevelte a speculatióktól való óvakodást egész életükre. Modern igényeket ki nem elégítő intézete az országúti állatorvosi intézet épületében volt elhelyezve, de 1873—75-ben tervei szerint felépült az új Esterházy- utcai intézet. Jendrassik az egyetemi tanár eszményképe volt, tanított is, búvárkodott és iskolát is alapított. A sebészek részére rendelt gyakorlati orvostan („belgyógyászat“) tanárának, Gebhardt Ferencnek i860 júniusában történt nyugalomba vonulása következtében megüresedett tanszékre „az idő rövidsége miatt“ nem Íratott ki pályázat, csak jelentkezni kellett reája. Jelentkeztek: Brunner Ferenc, a Szt. Rókus közkórház ideigl. igazgatója, Fromm Pál, Pest sz. kir. város kerületi orvosa, — Poór Imre magántanár, — Szabó Vazul, nagyszebeni törvényszéki orvos, — Wagner János, a diaetetika és makrobiotika rk. tanára, a betöltendő tanszék helyettese. Az orvoskari tanártestület és az egyetemi tanács hármas jelölésében első helyen Wagnert ajánlotta, mint akit már 1841-ben úgy a pesti, mint a bécsi pályázati censorok egy része első helyen hozott javaslatba (Tognióval szemben) a különös kór- és gyógy tan tanszékére; 1847-ben V/agner rk. tanárrá neveztetett ki, 1846—48-ig helyettesítette az általános kórtan és gyógyszertan tanszékét, 1851 és 1855-ben az elméleti orvostan, ill. a gyógyszertan tanszékére jelöltek közé tartozott s úgy tudományos munkásságánál, mint tiszta jelleménél fogva általános tiszteletnek örvend. A helytartóság ehhez a javaslathoz annál készségesebben hozzájárult, mert kitűnő tulajdonságainál fogva az a körülmény, „hogy ágostai hitvallású, nem szolgálhat akadályul egy gyakorlati tudományos tanszékre való meghívásának“. A kancellária is hasonló nézeten lévén, a király 1861 jan. 8.-án Wagner Jánost rendes tanárrá kinevezte.124 124 OL. Min. Konferenz 31: 1861.
