Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
VI. rész. 1848 márcusától az 1867-es kiegyezés idejéig
felterjesztést tett aziránt is, hogy a kórbonctan rendes kötelező tárgygyá tétessék a sebészekre nézve is, azzal az indokolással, hogy sok helyen alkalmaznak sebészt községi orvosul, akinek ebben a minőségben törvényszéki boncolatokat kell végeznie«80 A közoktatásügyi minister hozzájárult az előterjesztéshez, de azzal a figyelmeztetéssel, hogy a sebészeket nem szabad túlterhelni, s ezért a kórbonctant is csak szőkébb keretekben szabad tanítani.81 Ha most hozzávesszük még azt is, hogy a budai helytartóság előterjesztésére Thun minister 1856 márc. 20.-án engedélyt adott Arányinak, hogy törvényszéki orvostani előadásokat tartson a jog- és államtudományi karon, akkor Arányinak e többféle újabb kötelezettség vállalásával előállott nagy elfoglaltsága csakugyan érdemessé tette őt az orvosi kar és az egyetemi tanács előtt, hogy az 1855-ben sikertelenül tett javaslatot megismételjék és őt „sokoldalú érdemeiért“ 1857 dec. 17.-én rendes tanárrá való kinevezésre előterjesszék. A következő év febr. 3.-án elutasító válasz jött a ministeriumból.82 Az „Orvosi Tár“ megszűnésétől fogva az orvosi tudományt és közügyeket szolgáló magyar nyelvű szakfolyóiratunk nem volt. 1850—60-ig a németnyelvű „Zeitschrift für Natur- und Heilkunde in Ungarn“ igyekezett érdeklődőkre és előfizetőkre szert tenni, szerkesztője azonban, Wachtel Dávid, akkor hagyta abba a lap szerkesztését, illetve fenntartását, amikor egyetemi tanárrá neveztetett ki. Erősen átérzett szükségletet leendett hivatva pótolni az „Orvosi Hetilap“, melyet 1857-ben indított meg Balassa János szűkebb szellemi körének oszlopos tagja, Markusovszky Lajos, akinek nevéhez a legszorosabban fűződik a magyar orvosi tudomány fejlődésének története, s aki 32 évig állt a lap szerkesztőségének az élén. Az Orvosi Hetilap elsősorban az orvosi facultáshoz tartozó intézetek és személyiségek közleményeinek kívánta szentelni hasábjait, de itt jelentek meg 80 Ebben az időben pl. Veszprém megyében 8, Sopron megyében 4, Zala megyében 15 sebész volt községi orvos. 81 Ofn. Statth.-Abtlg. 36996: 1857. S2 Ofn. Statth.-Abtlg. 6792 : 1858. VI. 1848 MÁRCIUSÁTÓL AZ 1867-ES KIEGYEZÉS IDEJÉIG.
