Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
VI. rész. 1848 márcusától az 1867-es kiegyezés idejéig
azonban okt. 23.-án újra leírt, szinte kérlelve Balassit, hogy — minden helytálló aggálya mellett is — vállalja a műtőintézet megszervezését s kövessen el mindent, hogy a kétéves műtőképző tanfolyam még a folyó évben, akár december havában, megnyíljék. A minister nem győzte hangoztatni, hogy menynyivel előnyösebb lenne a magyarokra, ha a két stipendista Balassa vezetése mellett Pesten végzi a cursust, mert itt többet tanulhatnak, mint Bécsben, ahol egyszerre húsz műtőnövendéket képeznek ki. Nov. 25.-én Balassa, most már időközileg kinevezett műtőintézeti igazgató, a szükségletek részletezésével zárja be a hosszas iratváltást, jelentve, hogy az intézet életbeléptetéséhez ágyszaporításra volna szükség, ehhez azonban új épület kell. Addig pedig úgy lehetne segíteni a helyzeten, hogy az üdülő betegek a Rókus kórházba helyeztessenek át a napi ápolási díj (16 krajcár) megtérítése ellenében. Kellene továbbá egy váróterem, mely a folyosón helyezhető el, — mű- szergyüjtemény, bútorzat, hulla-asztal és szolga.63 A kellékeknek csakis felsorolása mellett, de még nem a birtokában, kezdte meg 1855 elején nagy nehézségek közt a sebészi műtőintézet a működését két díjazott műtőnövendékkel, melyhez Balassa nemsokára még két, díjazatlan állás engedélyezését eszközölte ki. Ezek négyen a tanársegéddel képezték a sebészi klinika segédszemélyzetét. 1855 elején két tanszék üresedett meg egyidejűleg birtokosaik, Birly és Tognio elhalálozásával. Birly hirtelenül halt meg 1854 nov. 25.-én s a szülészet kathedrájára kiíratott a pályázat. Közben az elhúnyt professor assistense, Walla Ferenc bízatott meg a helyettesítéssel. Az utódot illetőleg ,,mindenütt Semmelweisre gondolnak“ — írja a Wiener med. Wochenschrift (105. 1.) pesti levelezője, „aki új korszakot nyithatna meg hazánkban a maga szakmájában“. Célzás ez egyúttal Birly elmaradottságára, mert amily nyeresége volt egyetemünknek az ő kineveztetése a maga idején, amikor a nagy bécsi szülész Boer oldala mellől tért vissza hazájába, és nyeresége a szülészeti intézetnek is, melynek nemcsak igazgatója, de anyagi áldozatokat hozó patronusa is volt : utóbb megszűnt 63 OL. Ofn. Statth.-Abtlg. 16079: 1854, 24485: 1854, 6155: 1855. A SZÜLÉSZET TANSZÉKÉNEK MEGÜRESEDÉSE.
