Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
VI. rész. 1848 márcusától az 1867-es kiegyezés idejéig
Az alsóbbrendű sebészi tanfolyam továbbra is fenntartatott, jóllehet a magyar tervezet ama sok kártevés miatt el akarta törölni, melyet a többségük szerint tökéletlen polgári sebészek okoztak a betegeknek. Fenntartásának azon érve, hogy az orvosok ki nem elégítő száma miatt szorult a lakosság a sebészekre, még sok időn át szolgált e tanfolyam fennmaradásának segítségére. Ha a hazánkban 1813 óta érvényben volt ú. n. 1810-iki tanulmányi rendhez képest főleg a szemészet és szülészet tanszékének kiépítésével, a sebészeti propaedeutikának felállításával, a kórbonctannak szigorlati tárgygyá tételével s a gyógyszerészi tanfolyam 2 évesre emelésével az 1851/52. évi haladást is jelentett, mégis az elmondottak tanúsága szerint anachronismussá vált a magyar ministerium kezdeményezésére kidolgozott 1848-ikivel szemben, ami tüneti jelentőséggel demonstrálja, hogy a forradalom mennyire visszavetette nemzetünket nyugodt, de biztos lépésekkel haladó fejlődésében. Az új tanulmányi renddel együtt az eddigi szigorlati rend annyiban szigoríttatott, hogy mindazok, akik szigorlatot nem tettek vagy a szigorlat alkalmával akár csak egy tantárgyból is második osztályzatot nyertek, az egész évet ismételni tartoztak s ha ezen alkalommal is második osztályzatot kaptak, a tanulmányok folytatásától a birodalom összes tanintézeteiben eltiltanak. Minden hallgatónak szabadságában állott egy évet kétszer hallgatni, ez esetben azonban minden előadásra eljárni és minden tárgyból szigorlatoznia kellett. A szigorlatokkal összefüggőleg az oklevélhonosítás (nostri- ficatio) kérdése is rendezés alá került oly értelemben, hogy az orvos-sebészi doctori szigorlatok egyúttal orvosi gyakorlatra jogosító államvizsgáknak tekintetvén, a külföldi oklevéllel jelentkező egyén köteles volt ugyanazon feltételeknek magát alávetni, melyek a belföldön felavatandók által voltak teljesítendők. Ez alól ezúttal is kivétettek a bécsi diploma felett rendelkezők, ami ellen 1855-ben a pesti orvoskari tanártestület felszólalt. Virozsil, a rector, magáévá tette a kar felszólalását és febr. 15.-én felterjesztést tett a közoktatásügyi ministeriumhoz, hogy a pesti egyetemen graduált med. doctorok, sebészek és gyógyszerészek a paritás elvénél fogva ne kényteleníttessenek VI. 1848 MÁRCIUSÁTÓL; AZ 1867-ES KIEGYEZÉS IDEJÉIG.
