Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

VI. rész. 1848 márcusától az 1867-es kiegyezés idejéig

Az 1851/52. tanév kezdetével az 1833 óta Bécsben dívó tanulmányi rend lépett végül életbe a pesti orvosi karon, melynek bevezetése — mint láttuk — a lefolyt 18 esztendő alatt ismételt sürgetés tárgya volt. A „conformetur“ elve tehát a Thun-féle kormányzat idején is gyengületlen érvényét1 élte a tanulmányi rendtartás terén is, de most is azzal a nagy különbséggel, hogy a pesti orvosi karról, berendezkedéséről és felszereléséről való gondoskodás távolról sem közelítette meg azt az áldozatkészséget, mely a bécsi kart felvirágoztatta és Európa orvosainak és medikusainak vonzópontjává tette.

Az új tanulmányi rend tíz szakaszra oszlik, melyeknek tárgyai: 1. a legfelsőbb orvos-sebészi tanfolyam, 2. a sebészmesterség, 3. a polgári vagy alsóbb sebészet, 4. a szülészet, 5. a szemészet, 6. a fogászat, 7. a gyógyszerész, 8. a chemiai doctoratus, 9. a tetszhalottak élesztése, 10. a szigorlatok.

Az orvos-sebészi tanfolyam 5 évig tart! Tárgyai:

I. év: Bevezetés az orvos-sebészi tanulmányokba. Állat- és ásványtan (naponta 1 óra). Anatómia (2 félévben, naponta 1 óra). Növénytan (nyári félévben, naponta i óra).

II. év: Felsőbb anatómia és élettan (1 óra). Általános gyógyszerészi vegyészet (2 óra).

maga Wittelshöfer is, egymáshoz hasonló leveleket küldözgetett be a folyóiratnak, melyek maró gúny, kellemetlenkedő, „viccelődő" hang, elevenek és holtak feletti pökhendi ítélkezés dolgában egymást múlták felül. Wittelshöfer arról volt ismeretes nálunk, hogy minden áron a saját pártoltjait igyekezett begyarmatosítani a magyar egyetemi tanszékekbe s aki terveinek útjába állott, azt sárral dobálta, meg is rágalmazta. Példák erre Csausz, Schordann, Lenhossék (1852-ik évf. 453, 517, 549, 693-ik 1.), akik azonban jó társaságban érezhették magukat, mert a megrágal- mazottak közt taláijuk Rokitanskyt is (1863-ik évf. 40. sz.). A magyar- országi, nagykanizsai származású Wittelshöfer germanizáló lapja annyira merészkedett beleavatkozni a magyar viszonyokba, hogy még a betegágyak felett kiírt magyarnyelvű diagnosisokat is kifogásolta. (Gyógyászat 1863, 845 1.)

Azok a referátumok, melyek e levelekben a pesti orvosi karról s annak siralmas viszonyairól megjelentek, egyúttal oly bírálatokat is tartalmaztak, melyek a bécsi intéző köröket nem annyira a helyzeten való segítésre hangolni voltak alkalmasak, hanem inkább arra, hogy azokat elriassza.

VI. 1848 MÁRCIUSÁTÓL'AZ 1867-ES KIEGYEZÉS IDEJÉIG.