Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig
434 V. A II. RATIÓTÓL (1806) 1848 MÁRCIUSÁIG. napjának kitűzése után; ezzel sok idő lett volna megtakarítható s a pályázó is megkímélhető a céltalan fáradozás leverő hatásától. Jüstel nem akarta mellőzni vagy félreismerni a Bugát mellett szóló figyelemreméltó momentumokat, azonban nézete szerint ezeknek nem szabad szerepet játszani egy annyira fontos tanszék betöltésénél, aminő a törvényszéki orvostan, mely nemsokára még fontosabbá fog válni, amikor Magyar- országon a büntető bíráskodás szabályoztatni fog. Erre a tanszékre tehát a legkiválóbbik pályázót kell kiválasztani s a rendelkezésre álló adatok szerint Rupp az. Jüstel javaslata értelmében a felség 1845 ápr. 15.-én Rupp János dr.-t nevezte ki a törvényszéki orvostan és az orvosrendészet — vagy amint a helytartótanács nevezé: ,,az orvosi bábtan és közpolgári orvosi rendszertartás“ tanárának.413 Mellesleg jegyezzük meg, hogy ezen amúgy is nagyon elhúzódott ügyet még két hónappal (febr. 10-ápr. 15) feleslegesen késleltette az, hogy a pesti hatóságok valamelyike elfelejtette Bécsbe továbbítani a pályázati mellékleteket414 Mint láttuk, komoly és jól képzett orvosok voltak az első jelentkezők, akik nem rendszeresített, vagy a későbbi nomen- claturával kifejezve: rendkívüli tantárgyak díjtalan előadására vállalkoztak s akiket kinevezési okmányaik is a kifejezés logikai és nem terminus technicus-szerű értelme szerint: rendkívüli tanároknak neveztek. Ezek — bár eskütételre köteleztettek — a mai magántanároknak feleltek meg. Működésüket külön jóváhagyott szabályzat nem irányította, de vállalt és engedélyezett kötelezettségeiket épp úgy be kellett tartaniok, mint a rendes tanároknak s pld. arról, hogy félévekre megszakíthatják teendőiket, még csak szó sem esett s ilyen megszakításokat nem is találunk a félévi tanrendekben. Minősítési feltételek sem voltak megállapítva s így nem csoda, hogy már néhány év eltelte után megjelentek a láthatáron az önismeret híjján levő próbálkozók, köztük elsőnek 1841 vége felé egy fogász, akinek az ars dentistica magisteri diplomáján még alig száradt meg a tenta s merész lendülettel mindjárt rendes 413 Min. Konferenz. 3569: 1846. OL. Orvoskari 1845. Pos. 73. 414 Min. Konferenz. 6225: 1844. — 1355 1845. — OL. Orvoskari 1845. Pos. 73.
