Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig
HABERLE TRAGIKUS HALÁLA. 399 1832 jún. i-ére virradó éjjel meggyilkolva találták a növénytan tanárát, a világhírű tudóst, Haberle Konstantin Károlyt.350 350 Hogy ki volt a rablógyilkos, „mely istentelen kéz vagy kezek foszták meg munkás és hasznos életétől 68-ik évében Haberle C. Károlyt, a füvészség rendes tanítóját, aki maga volt a megtestesült szelídség, aki elől vigasztalás nélkül el nem ment a szűkölködő“ — hiába kérdezte a „Hazai s külföldi tudósítások“ következő, 44-ik száma (345. old.), s a többi lapok („Jelenkor“ 348. old., stb.). Későbben sem derült ki sohasem, ki '^fojtotta meg az öreg tudóst. A megdöbbentő hír vétele után József nádor azonnal utasította az egyetemet, hogy a részletes nyomozásban működjék közre a városi kapitánynyal. — Ennek a történetével tüzetesen foglalkozott Sikabonyi Angyal Pál dr., egyet. ny. r. tanár s az ő szíves közlésének köszönöm a következő részleteket: „A meggyilkolás előtti napon történt, hogy egy Majovszky János nyitrai születésű első éves orvostanhallgató, akit csendháborításért Haberle megdorgált ismételten, azt a kijelentést tette, hogy ha újra gorombáskodik vele a professor, akkor ő nem fogja többé látni a napot. A gyanú persze rögtön ő ellene irányult. A ténykörülmények nagyon is furcsák voltak. Majovszky évfolyamának bohóca volt, habajkás viselkedésén sokat mulattak társai. Akármi történt az előadás alatt, mindent ráfogtak. Az ifjúkoráról is kisült, hogy már Egerben apró tolvajlásokért (húszasokat és egy borotvát lopott) megkorbácsolták és kicsapták. A szobatársa a máj. 31.-ről jún. i.-re virradó éjszakáról azt vallotta, hogy Majovszky 9 óra körül két gyertya mellett, amint még sohasem látták, teljesen felöltözve tanult. A szobatársa lefeküdt s reggel Majovszky nem az ágyban feküdt, hanem a földön. Kérdésére azt a választ kapta, hogy Majovszky korán akart felkelni tanulni s ezért feküdt a földre. Ruhája és nadrágja el volt szakadva, a bal kezének egyik ujja sérült volt. A korán reggel tartott anatómiai előadásról a szobatársa visszatérve Majovszkyt az ágyban fekve találta. Gyanússá tette a dolgot az a körülmény, hogy Majovszky állandóan a gyilkosságról beszélt. („Meg lehet-e látni valakinek a szemén, hogy gyilkolt?“) A tett színhelyére is elment s ott az egyik hivatalnoknak kijelentette, hogy ha ő volna a tettes, csak nem lenne bolond, hogy ott megjelenjék. A tartozásait a gyilkosság utáni napokban kifizette. Letartóztatásakor ellentmondó vallomásokat tett, megelőzőleg mindenáron alibit keresett. A bizottság, mely a vizsgálatot lefolytatta s az egyetemi bíróság Majovszkyt felmentette. Figyelembe vette, hogy a gyanúsított írta Haberle emlékére a gyászdalt, hogy nem nyert bizonyítást Majovszkynak a házon kívüli tartózkodása, semminemű bűnjelet sem találtak a gyanúsítottnál. A felmentő ítéletet 1832 jún. 30-án hozták. A nyomozás más irányban sem produkált semminemű elfogadható gyanujelet.“ — Angyal Pál ezen szíves közlését utóbb „Az egyetemi bíróság előtt tárgyalt büntető perek“ című,
