Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig
396 V. A II. RATIÓTÓL (i8o6) 1848 MÁRCIUSÁIG. még további két évnek kellett eltelnie, míg végül 1838 júl. 24.-én a pályanyertes elfoglalhatta a szóbanlevő hivatalt. 1831 jan. i-ével megindult az első magyar nyelvű orvosi folyóirat, a havonta megjelenő ,,Orvosi Tár“, Bugát Pál tanárnak és Schedel (Toldy) Ferenc bekebelezett doctornak a szerkesztésében s elsősorban az orvostan gyakorlati szakmáinak a művelésére irányuló szándékkal és collaborálásra híva fel az orvoskari tanárokat, a kar külső tagjait az összes orvos- doctorokat, hatóságiakat és magánosokat stb. A helytartótanács jóindulatúlag támogatta a lap terjesztését, amennyiben a szerkesztők kérésére már 1830 nov. 23.-án hozzájárult annak a censura ellenőrzése mellett való megjelentetéséhez s minek utána az orvosi kar és a protomedikus annak hasznos voltát elismerte, a helytartótanács a törvényhatóságoknak is meghagyta, hogy az ,,Orvosi Tár“ megjelenésére az érdekeltek figyelmét felhívja s terjesztését elősegítse.347 Sok értékes közlemény jelent meg az Orvosi Tár-ban, mely mint első magyarnyelvű folyóirat hazafias missiót teljesített és sok okos impulsust is megpendített. A facultással is bizonyos összeköttetést tartott fenn a szerkesztőség, így pld. a kari ülések jegyzőkönyveit is közölte, azonban a tanártestületnek több tagja állandóan távol tartotta magát a lapban való szerepléstől, ugyanazok, akiket Bugát különböző cikkeiben meglehetősen hevesen támadni szokott. Az Orvosi Tár hosz- szabb megszakítással s már 3 év múlva szerkesztőtárs-változással 1848-ig tartotta fenn magát, a forradalom után azonban az osztrákok által hazafias magatartásáért üldözőbe vett Bugát leszorult a nyilvános életről s így az Orvosi Tár szerkesztéséről is, melynek éppen ő volt az éltető eleme. Ilymódon 1857-ig az „Orvosi Hetilap“ megindulásáig ismét magyar folyóirat nélkül maradt az orvosi közönség. Közben, 1845-ben Schöpf Ágoston „Orvossebészi évkönyvek“ cím alatt megalapította a második magyarnyelvű folyóiratot, ez azonban kellő pártolás hiánya miatt már a következő évben megszűnt. Az 1831-iki cholerajárvány Magyarországot sem kímélte meg rettenetes pusztításaitól, melyeknek emléke Linzbauerben 347 Codex IV/4. 392, 416.
