Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig
AZ ELSŐ „MAGÁNTANÁROK“. 389 kedő, önállósult gyermekgyógyászat talaján állott. A továbbiakat öt pontba foglalta Lenhossék: „1. Wekerle ismertesse előadástervezetét s azokat a szerzőket, akikre támaszkodni kíván. — 2. Az előadásokat a kijelölendő legalkalmasabb időben és helyen tartsa. — 3. A IV. és V. éves medikusok s a már végzettek maguk választhatják meg, hogy mikor akarnak beiratkozni. — 4. A tárgy előadása egy év alatt teljesen befejezendő. — 5. Wekerle köteles lesz az egyetemen, illetve az orvosi karon követett rend szerint az igazgatónak idejében átnyújtani hallgatóinak katalógusát, ezeket időközönkint kikérdezni, a tanév végén a nyilvános vizsgát megtartani, a szokásos beszámoló jelentéseket a hallgatókról híven megtenni, azok tanulmányi előmenetelét s magaviseletét lelkiismeretesen bejegyezni s végül a kiállítandó bizonyítványokat a kar elnökével aláíratni.“ Az orvoskari magántanári habilitatiós szabályzatok első megfogalmazásával állunk itt szemben, melyet a felsőbb hatóságok hozzájárulása után Stifft is magáévá tett s így a lf. rendelkezés is 1829 okt. 27.-én ily értelemben adatott ki.327 Wekerle tehát az összes feltételeknek megfelelvén, 1830 dec. 4-től fogva a gyermek- és nőgyógyászat díjtalan előadására „qua lector extraordinarius“ kineveztetett s kettős tárgyát 1835 december havában bekövetkezett haláláig lelki- ismeretesen elő is adta328 s ezzel úttöröjővé vált azon intézménynek, mely mint magántanárság intézményesen vonult be később az egyetemre. Wekerle példáját 1832-ben Schedel (1847-től Toldy) Ferenc med. dr. et artis oculist, magister, a M. T. Akadémia titoknoka követte, aki a makrobiotika és diaetetika tárgyköréből kérte, hogy mint ,,extraordinarius docens“ taníthasson. Lenhossék 1833 jan. 27.-én terjesztette fel pártolólag a kérvényt a helytartótanácshoz, hozzátéve, hogy ez az a „disciplina, quae vitae prolongandae et sanitatis conservandae Regulas pro objecto habet“ s amelyet Schedel e disciplina „Stator“-ánál, Hufelandnál tanult Berlinben. A kancellária júl. 16.-án tudatta, hogy a felség Schedelnek megengedte tárgyának magyar és németnyelvű előadását „in qualitate professoris publici extra: 327 StR. 5555: 1829. 328 OL. Litt.-pol. 1836. Fons 8, pos. 9.
