Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig
Lenhossék a kétéves sebészi tanfolyamnak magistereket képző három évesre emelését tartotta szükségesnek, a felvételnek minden irányú megnehezítése, elsősorban a kétnyelvű, azaz a magyar és német tanításnak megszüntetése és kizárólag a nagyobb előképzettséget nyújtó humaniórák elvégzése útján elsajátítható latinnak, mint előadási nyelvnek bevezetése mellett. A magyar nyelvet — úgymond Lenhossék — ápolni kell, de más iskolákban, nem a sebészeti tanfolyamon. 1828 jan. 29.-én ült össze először a regnicolaris albizottság gróf Cziráky Antal kir. országbíró elnöklete alatt a kir. Curia épületében s az 1829 febr. 4. és okt. 28.-án tartott III. és VI. ülésen tárgyalta Lenhossék javaslatait, melyeket az albizottság elnöke, Mednyánszky báró teljessségükben magáéivá tett. Az utóbbi ülésen még a tandíj (didactrum) kérdése került szóba, mint oly eszköz, melylyel a magasabb kiképzésre nem alkalmas ifjakat vissza lehetne tartani az egyetemtől. Az elgondolás szerint a négy grammaticalis osztály látogatása még díjmentes maradna, a humanitási osztályokban azonban s az egyetem három világi karán mérsékelt tandíj volna bevezetendő. Csak a legfőbb vonásaiban emlékeztünk meg Lenhossék reform-elaboratumáról s a regnicolaris albizottság tárgyalásairól, mert az a sok időt és nagy szellemi energiát igényelt munka, melyet ez az elaboratum s az albizottság munkálatai jelentettek, sohasem került vissza az országgyűlés elé s így értékesíttetlenül maradt. Másfél évtized múlt el, míg aztán 1843-ban a fiókja aljából szedte elő a munkálatokat Mednyánszky báró, most már mint a budai tanulmányi bizottság elnöke, azzal a szánstudiis praeliminaribus, majores faciant in medica facultate progressus; plurimi tamen sunt, qui penitus rudes et nullius rationis morumve cultus sint capaces, ut adeo inter eos, qui anno quovis ob malum in studiis calculum aut pravos mores demissi debent, longe major Judaeorum cernatur numerus. Si igitur consideretur, quod recentioribus temporibus quovis anno ultra 70 hebraei ad cursum chirurgicum accedant, ut tertia fere omnium chirurgorum in facultate medica formatorum pars, Israeli- tarum respiciat nationem; major haec disproportio in oculos incidit, et patet una popularium securitatem in indiscrimen adduci, cum chirurgi Judaei, virtute legis patriae et benignae Resolutionis (dd° 4. febr. 1826, nr. aul. 1601.) nullius ceteroquin publici muneris capaces, per Regnum circumoberrant et salutari abutuntur arte.“ A Pázmány-egyetem története III. 25 LENHOSSÉK REFORM-JAVASLATÁNAK SORSA.
