Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

I. rész. Az orvosi kar felállítását megelőző időszak (1635-1769)

i6

I. A KAR FELÁLLÍTÁSA ELŐTTI IDŐSZAK (1635—1769).

— legalább is nem valamennyien — a gyógyítással foglalkozók legrosszabb fajtáját, sőt sajnálni lehet, hogy többen nem voltak. Némi felvilágosítást kapunk a számukról ama helytartótanácsi rendelet végrehajtásának eredményeként, mely 1747 január

3-án felhívta a megyei és városi törvényhatóságokat, hogy a területükön esküvel kötelezetten alkalmazott sebészeket szám- szerint mutassák ki. A befolyt jelentésekből megállapíttatott, hogy az ebbe a csoportba tartozó sebészek száma 187-re rúgott, de nem kapunk felvilágosítást arra nézve, hogy rajtuk kívül hány, a törvényhatóságoktól függő alkalmazási viszonyban nem álló sebész működött még az országban ugyanebben az időben. Nem valószínű azonban, hogy ez utóbbiaknak a száma nagyon jelentékenynek lenne nevezhető, legalább erre mutat az a körülmény, hogy Mária Teréziának 1752 október 26-án kiadott rendeletét, mely a megyéket orvos és sebész tartására kötelezi, 1766-ban, 1768-ban, 1770-ben, 1771-ben meg kellett ismételni,22 mert nem akadt elég pályázó orvos, sem sebész.

Az orvosokon és sebészeken kívül mindenféle egyéb kuruzsló árasztotta el az országot, kiknek kártevéseire 1751-ben a nógrádmegyei tiszti orvos hívta fel a figyelmet a királynőhöz benyújtott memorandumában.23 A pozsonyi egészségügyi bizottság 1755-ben taxative sorolta fel a válfajaikat. Nagyrészt vándorló módjára barangolták be az országot, mint szemope- rálók, kő- és sérvmetszők, foghúzók (dentifrangibuli) és különböző betegségek specialistái, akik főleg a vásárok idején bukkantak fel az illető helyeken, sikeres gyógyeredményeiket hirdető tanúsítványok felmutatásával elszédítve, lehetőleg meg is zsarolva a hiszékenyen bízó népet. Még a hóhérok24 és pecérek is rámerészkedtek a gyógyításra, elannyira, hogy 1774 február 18-án udvari decretummal kellett megtiltani, hogy embereken és állatokon kúrákat végezzenek.25

22 Cod. II. 279, 429, 461, 576.

23 Cod. II. 270.

24 A hóhérok főleg embervér árusításával foglalkoztak, mely az epilepsia „biztos“ ellenszere volt s amelyet részletes díjszabás szerint adtak el; legdrágább a szűzleányok vére volt, legolcsóbb valamelyik zsidóé (G. Fischer: Chirurgie vor 100 Jahren. 1875. 49).

15 lohn: Lexikon der k. k. Medizinalgesetze. IV. 279.