Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig

2ÖO

V. A II. RATIÓTÓL (1806) 1848 MÁRCIUSÁIG.

Az orvosi kar azonban javaslatot tett, hogy a kettős tárgy tanszéke választassák el s az élettanra az annak helyettesítésével (1806 febr. 20-tól 1808 okt. 31-ig)24 megbízott Bene Ferenc, az államorvostan és az elméleti orvostan tanára, a bonctanra pedig Szuszits György, med. et chir. dr., adjunctus neveztessék ki.25 A magyar kancellária erősen pártolta Bene kinevezését, mert Bene a régi két tárgyát is hajlandó volt megtartani s a kancellária bízott munkaerejében. A felség ez iránti aggályait sikerült Stifftnek eloszlatni,26 aki csak azt kötötte ki, hogy Bene kinevezése ne szolgálhasson praecedenséül a tanszékek pályázat nélkül való betöltésének,27 amely kikötésének éppen az orvosi karra alkalmazott jogalapja, mint legfelsőbb elhatározás csak nemrégiben, április 26.-án látott napvilágot,28 de a Ratio rendelkezéseivel is egybehangzó kívánalom volt. Közben Bene is meggondolta magát, kijelentvén, hogy jelenlegi tanszékei mellett meg kíván maradni. Az ügy ezen fordulata után a helytartótanács augusztus 7.-én leírt az egyetemhez, hogy a pályázat kiírassák,29 ami 1808 szept. 13.-án meg is történvén, ezen résztvettek: Petrovits Máté (Mátyás), volt Krassó- megyei főorvos és Menner Ignác med. dr.-ok, és nem pályáztak, hanem kérvényt nyújtottak be: Lenhossék Mihály dr., Esztergom megyei főorvos, aki a bécsi Prohaska tanár ajánló levelét mellékelte, valamint az öt nyelvet, csak a magyart nem beszélő sziléziai Weidenauban született Hofrichter Benedek dr., akinek élettani munkáit állítólag a bécsi tudományos akadémia adta ki. Az orvosi kar egy jelöltet se ajánlt kinevezésre. Pet- rovicsot azért nem, mert tájékozatlannak találta őt az élettan terén s mert a pályázathoz mellékelt „Physiologia“ c. könyvéről megállapította, hogy az csaknem szószerinti másolata Rácz Sámuel „Notio generalis vitae corporis humani“ czímen hat év előtt megjelent könyvének. Menner Ignác nem vétet24 OL. Litt.-pol. 1808. Fons 8, pos. 424.

25 OL. Litt.-pol. 1807. Fons 8, pos. 74.

26 StR. 1974: 1807.

27 StR. 2596: 1807 és 2610:1807.

28 „... ne ullus ad cathedram in facultate medica promoveatur sine concursu“. OL. Litt.-pol. 1808. Fons 8, pos. 132 és 1809. Fons 8, pos. 357.

29 OL. Litt.-pol. 1807. Fons 8. pos. 132., 291-2.