Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig
258 V. A II. RATIÓTÓL (1806) 1848 MÁRCIUSÁIG. Stifft ármánykodásai és tűrhetetlen kellemetlenkedései következtében kényszerült Bécset otthagyni Rust János, a kitűnő sebész, aki azután a porosz egészségügy reformátora lett s úgy a berlini egyetemen, mint a hadseregben a legmagasabb tisztségeket foglalta el. Az elkedvetlenített és külföldre távozni kényszerültek közt volt a már korábban említett Frank Péter is, a nagy klinikus és alapvető hygienikus, a van Swieten által megalapított első bécsi orvosi iskolának utolsó még életben maradt tagja, aki hivatva lett volna ezt az iskolát nemcsak a maga személyében, de congenialis társak összehangolásával és tanítványok nevelésével fenntartani és így áthidalni azt a szakadékot, mely az első bécsi orvosi iskolát időbelileg elválasztja a Rokitansky által 1834-ben útjára indított második iskolától. Természetesen ezúttal is voltak jobb idegrendszerű, keményebb kötésű egyéniségek, mint pld. Boer a nagy szülész, aki magas koráig tudott a tanszéken ellenállni Stifft őt sem kímélő üldözésének. Egy ily egyénnek az irányítása, mondhatjuk parancsnok- lása mellett, mint aminő Stifft volt, csakugyan nem virágozhattak a Habsburg birodalom egyetemei. Azt a 33 évet, mely alatt a Stifft-regime a tanulmányi ügyekre nehezedett, méltán nevezhetnénk az orvosi facultások tudományos jégkorszakának. Minden önállóbb tudományos megmozdulásra rossz szemmel tekintett Stifft és nem a szerves fejlődés elősegítése, hanem a szervetlen, bürokratikus rend öncélú elvének merev fentartása — ez volt a mindenképen követendő főcél 1836-ig, Stifft uralmának és életének végéig. Frank Péter életrajzából tudjuk meg, hogy 1806-ban szóbakerült egy tébolyda felállítása Magyarországon, amelynek véleményezésénél a Frank-féle elveket fogadván el helyesnek, kimondatott, hogy azt semmi szín alatt se szabad a bécsi „bolondok tornyának“ a mintájára berendezni.19 Tudjuk, hogy a tervből nem lett semmi s hogy évtizedeknek kellett elmúlnia, míg hazánkban az első magán- s azt csak később követőleg állami tébolyda állíttatott fel. Kötelességteljesítésének áldozataként 1806 márc. 18.-án meghalt Schraud Ferenc országos főorvos. Helye az okt. 3.-án 19 Puschmann i. m. 232.
