Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig
256 V. A II. RATIÓTÓL (1806) 1848 MÁRCIUSÁIG. A Ration magán soha semmiféle intézményes változtatást vagy módosítást nem tettek. Hagyták élni, de — sit venia verbo — gondnokság alá helyezték. Egy sereg új tanulmányi és szervezeti rend lépett 1806 óta is életbe Bécs rendeletéi alapján s ezekhez kellett mindenkor alkalmazkodnia a pesti egyetemnek is, tekintet nélkül a Ratio rendelkezéseire. A Ratiót nemcsak 1849-ig tekintették a magyarországi köznevelés hiteles alapjának; érvénybenlétét, vagyis azt, hogy határozmányai — amennyiben azok máskép intézkedő törvényes rendeletek következtében hatályon kívül nem helyeződtek — „ma is érvényben vannak4', a magyar királyi közigazgatási bíróság 1898 jún. 28.-án kelt 107. sz. döntvényében kimondta.14 A Ratio 158. §-ában gyökerező kinevezési jogára pedig mint élő jogra úgy az 1907/08., mint az 1909/10. tanév rector magni- ficusa hangsúlyozottan hivatkoztak.15 A Ratio életbeléptetésével egyidejűleg foglalta el a helyét az újra felállított udvari tanulmányi bizottságban a már több ízben emlegetett Stifft András József dr. A József-akademia újjászervezéséről 1794-ben írt talpraesett munkája terelte rá Störk báró figyelmét, aki őt Bécs második városi orvosaként alkalmaztatta. 1796-ban udvari orvos, 1798-ban a császár személyi orvosa, 1802-ben udvari tanácsos és Störk halála után 1803-ban a császár első orvosa, az orvosi tanulmányi ügyek aligazgatója, orvoskari elnök, protomedikus, orvosi könyv- censor, 1808-ban udvari tanulmányi bizottsági ülnök s e bizottságban a monarchia egészségügyi s orvostanulmányi, sőt nemsokára az összes egyetemi ügyeknek referense, 1811-ben az állam- és értekezleti tanácsban referens, 1813-ban valóságos belső titkos állam- és értekezleti tanácsos.16 íme, ezek a lépcsőfokok jelzik Stifft gyors előmenetelét egyre tekintélyesebb és befolyásosabb magaslatok felé. Korlátlannak mondható hatalmát azonban nem is annyira magas hivatali polcainak, sem pedig egyéni kiválóságának köszönhette, hanem inkább annak az önfeláldozó és tettekkel bizonyított hűségének, melylyel 14 Egyet. Almanach 1924/25. 143. 15 6595/1906-07. és 2317/1909-10. rectori számok alatt. Lásd az 1907/08. és 1910/11. évi „Egyetemi beszédek“-et. 16 Medic. Jahrbücher des k. k. oesterr. Staates. 1811. I. kötet, III. rész, 13.
