Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig
AZ EGYETEM ELNÖKE ÉS HELYETTESE. 253 azonos volt a német örökös tartományok egyetemein dívó „Normal-Vorschriften“ megfelelő rendelkezésével. Mi sem természetesebb, mint hogy elég gyakran akadtak magukban vagy okkal vagy a nélkül bízó egyének, kik a vizsgáztatással járó és nem feltétlenül szükségesnek mondott pályázatok alól kivonták magukat s e helyett — ha hiába is reméltek „meghívást“ — kérvényt nyújtottak be valamely tanszék nekik- ítéléseért. Ezen kérvények hol tekintetbe vétettek, hol nem. De tény az is, hogy bár Bécsben állapították meg a pályázás elvi mellőzhetőségét, mégis — ha nem is mindig — ott akadtak fenn rajta, ha valaki dispensáltatni kívánt alóla, illetve a vele járó szó- és írásbeli vizsga alól.5 A Ratio a maga teljességében ki sem volt még dolgozva, annál kevésbbé életbeléptetve, amidőn 1802 márcz. 17-ikén a helytartótanács közhírré tette a királyi elhatározást, mely szerint a nagy műnek még a befejezése előtt, de a még érvényben levő rendelkezések megzavarása nélkül, egyes tervbevett főbb intézkedéseket máris életbe kell léptetni. Az első pont az egyetem elnökének és helyettesének a kiszemelése volt. Az előbbi tisztségre Ürményi József országbírót, az utóbbira Petrovics József septemvirt nevezte ki a király. Egy további örvendetes lépés a magyar nyelv ápolása és fejlesztése irányában történt. Szótárakat és más egyéb magyar nyelvművelő műveket sürget a rendelet, melynek megjelentetését azzal kívánta megköny- nyíteni, hogy azoknak a kinyomatására az egyetemi nyomdát, az egyetemi alapot pedig arra kötelezte, hogy a szerzőket pénzbeli jutalmakban részesítse.6 Előszele ez már annak az 1805: IV. törvénycikknek, mely az 1792: VII. törvénycikk továbbfejlesztéseként, a hazai nyelv (lingua patria) teljesebb kiművelésének előmozdítását rendelte el s megengedte, hogy a törvényhatóságok a magyar kir. helytartótanácscsal magyarul is levelezhetnek. 5 így pl. Sauer Ignác esetében, aki 1841-ben a belgyógyászat megüresedett tanszékére törekedett, de arra nem pályázott, hanem folyamodott, amire az államtanács referense azt a megjegyzést tette a votumá- ban: „Ob Sauer sich nicht genützt hätte, wenn er sich dieser Prüfung unterzogen und bey derselben ein jenes seiner Kompetenten übertreffendes Elaborat geliefert hätte, ist ein zunächst in seinem Interesse liegende Frage.“ StR. 2182: 1841. 6 Codex III/2. 23.
