Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig
AZ EGYETEM SZERVEZETE AZ ÜJ RATIÓBAN. 245 adjanak akár a maguk tanítványai, akár mások számára. Ha pedig valamelyik tanár nem a maga tárgyaiból, hanem másokból kívánt előadásokat tartani, erre felsőbbségétől előzetes engedélyt kellett kérnie. A Ratio külön fejezetben sorolta fel az egyetem által szükségelt segédintézményeket (adminicula Scientiarum), melyek közül az orvosi kart érdeklők voltak: a botanikus kert a növények mindenféle fajtájával, melegházzal, telelő helyiséggel, a vízi növények részére tóval s ügyes kertészszel és ennek segédeivel; az egyetem költségén fenntartott kórház (nosocomium), melybe a tanítási célokra kiválasztott betegek nemcsak azért vétettek fel, hogy orvoslásban részesüljenek, hanem főleg azért, hogy a tanulók a gyógymódok használatára kioktat- tassanak; a jól berendezett vegytani műhely (officina chemica), az anatómiai és sebészeti theatrum, felszerelve nemcsak műszerekkel és kötöző anyaggal, de a császári bőkezűség ajándékával: anatómiai készítményekkel; az állatgyógyászat épülete és egyéb számos egyéb intézménye, mely már a múltban is nagy haszonnal működött, azóta is egyre erősödött, napról-napra több reményt nyújtva, hogy elsősorban Magyarországon üdvös és hasznos hatást fog kifejteni. A II. Ratio a következőképen állapította meg az egyetem szervezetét: elnököt (praeses) állított az élére, emellé pedig egy őt mindenben helyettesíteni feljogosított s kancellári hatáskörrel felruházott másodelnököt (,,Alter'4) rendelt. Az elnök hivatása volt az egyetem szabályos működésének ellenőrző felügyelete. A részére kiadott részletes utasításból kiemelendők a tanárok működésének ellenőrzését illető, közelebbről részletezett kötelességei: személyesen tartozott alkalomszerű - leg és váratlanul meggyőződni az elnök arról, hogy a tanárok a kitűzött órákban pontosan megjelennek-e az előadásaikon? hogy azokat nem rövidítik-e meg, vagy nem mulasztják-e az ifjúság kárára? hogy a doctori szigorlatok részrehajlatlanul és teljes szigorral folynak-e? hogy az egyetemre érkező sebészektől és bábáktól magán ismétlő leckékért nem préselnek-e ki a tanárok illetéktelenül pénzt („extorquentur pecuniae“)? csakis olyanokat avatnak-e orvosokká és sebészekké,,akikfe. a polgárok élete nyugodtan rábízható? stb. Végül azonban e rendőri utasításokként hangzó rendelkezésekkel szemben intést p