Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

I. rész. Az orvosi kar felállítását megelőző időszak (1635-1769)

Általános orvoshiány.

ii

csak e tudományok tanulói részére, hanem a külföldi egyetemeken nyilvánosan taníttatni szokott és az állami és katonai közügynek szolgáló egyéb tanokat is; és ezeket alkalmatos tanárok adják elő, mihelyt a karok és rendek a módot, alakot és az eszközöket, melyek szerint ez kényelmesebben megtörténhetik, ő legszentségesebb felségéhez alázatosan felterjesztik.“

E rendelkezés ellenére mégis közel egy fél évszázadnak kellett leperegnie, mire a törvényből valóság vált, ami közben a közegészségügyi viszonyok egyre rosszabbodtak s az orvoshiány az ország lakos-számának Mária Terézia uralkodásának kezdete óta észrevehetőleg nekilendülő szaporodása12 következtében még érezhetőbbé vált.

A XVIII. században, még annak második felében is, nemcsak nálunk, de európaszerte hangzott fel a panasz, hogy kevés az orvos. Mint ahogyan ugyancsak európai jelenség az is, hogy mindent elkövetnek mindenfelé az orvosok létszámának emelésére, elannyira, hogy — bármily meglepően hangozzék — a XIX. század 20—30-as éveiben már mindenütt orvostúltermelésről kezdenek panaszkodni, ha nem is a hatóságok, de maguk az orvosok. Sehol azonban érthetőbb, természetszerűbb oka nem volt az orvosok alacsony számának, mint hazánkban, amíg orvostudományi facultása egyetemének nem volt. Ifjaink ilyformán csakis a külföldön juthattak orvosi diplomához, viszont azonban a külföldre való kijutás felette meg volt nehezítve főleg a XVIII. században. Bécsben s az innen kormányzott és irányított hatóságoknál, a magyar helytartótanácsnál is, semmikép se látták szívesen tanulni vágyó ifjaink külföldjárását. A kormányzat messzemenő intézkedésekkel igyekezett ezt megnehezíteni, lehetőleg meg is akadályozni. Hol azon az okon, hol azon a címen, hogy ilymódcn sok pénz vándorol külföldre, már 1725-ben elrendelték, hogy csakis a bécsi kir. udvari kancellária által engedélyezett s a pozsonyi helytartótanács által kiállított útlevél birtokában hagyhatják

12 Paolo Renier, a bécsi velencei követ 1769. évi jelentésében Magyarországra vonatkozólag azt írja: „Hihetetlen, hogy ez az ország 25 év leforgása alatt (1744—1769) mennyire megszaporodott, úgy a lakosság száma szerint, mint a cultura terén. Egyes helységek, melyek egyszerű kis falvak voltak, népes városokká lettek“.