Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
IV. rész. Az orvosi kar Budára, majd Pestre helyezése s története a Nova Ratio Educationis megjelenéségi (177-1784-1806)
AZ ÜJ TANULMÁNYI REND ELŐMUNKÁLATAI. 189 melynek utolsó 2 éve alatt klinikai vagy kórházi gyakorlatot is kellene folytatnia mindazoknak, akik praxist űzni vagy tiszti orvosi állást betölteni szándékoznak. A regnicolaris bizottság a klinikát helyezte előnybe, mert a kórházakban nincs aki magyarázzon, nincs aki kikérdezzen s a homályos okon elhaltak hulláit nem bonczolják. A tanulmányi bizottság viszont a kórházak mellett foglalt állást, nehogy az egyetemi alapot nagyon megterheljék a szegény betegek ápolási költségei. Az 5 avagy 6 éves tanfolyamot illetőleg szükségesnek tartotta a bizottság, hogy ez csak abban az esetben vezettessék be, ha az az örökös tartományokbeli egyetemekre nézve is egyidejűleg ugyanígy állapíttatnék meg, mert ellenkező esetben rosszul járna a magyar egyetem: az orvosi pályára lépők másfelé mennének, ahol gyorsabban tudnak végezni. Az orvosi tanfolyam első, kezdő tárgya az orvostani encyclopaedia, befejező tárgya pedig az orvostan bölcsészeti története (succincta historia medicinae philosophica) legyen. A gyógyszertan (materia medica) tanára ne csak a jó és legjobb gyógyszereket ismertesse, hanem a silányakat is meg a hamisítványokat; hasonló módon tanítson a chemia tanára is a gyógyszerészi vegytan tanításánál. A sebészet tanárát mentesíteni kell a szülészet és a szemészet tanítása és az ezekkel járó három betegosztály ellátása alól, melynek előadását két kisebb fizetésű előadóra, „lector“-ra kell bízni. A regnicolaris bizottság egy a botanika iránt különös hajlammal bíró, tanfolyamot végzett egyént ösztöndíjban kívánt részesíttetni. (Aligha tévedünk, ha azt hisszük, hogy ezt az ösztöndíjat ismét a már II. József által mint „talentis provisus et peculiari in studium botaniae et chemiae inclinatione propendens“ és évi 400 forintos ösztöndíjban részesített Kitaibel Pálnak, a növénytan tanára segédének szánták.) A tanulmányi bizottság ezt a javaslatot elvetette azzal az indokolással, hogy ez a kellemes tudomány („angenehme Wissenschaft“)180 könnyen akad kedvelőkre, akik különösebb nehézségek nélkül képezik ki magukat benne. A klinikai oktatás hasznosabbá tételére naponta egy órát az idült betegségekkel való foglalkozásra szenteljen a tanár. Határozatba ment, hogy 180 „Studium amoenum" az elterjedt „scientia amabilis" kifejezés egy variánsa.
