Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
ELŐSZÓ Már az 1777. évi Ratio Educationis megalkotói is elren- delendőnek látták, hogy „az egyetem történetét keletkezésétől fogva a történelemnek valamelyik tanára, vagy a könyvtári tisztviselők összeállítsák" ; XV. §.-ának 9. pontja az egyetemi tanácsra bízta az erről való gondoskodást. Az egyetem 300 éves jubileumának kellett elkövetkeznie, hogy a Ratio rendelkezése teljes terjedelmében meg is valósuljon. Ám a Ratio óta eltelt idő sem múlt el nehány jószándékú kísérlet és néhány érdemes alkotás nélkül. Kovachich Márton György történetírónk mint kortárs közölt adalékokat az általa szerkesztett „Merkur von Ungarn"-nak a hazai tanügyet tárgyazó 1786— 87-i évfolyamaiban az orvosi kar első másfél évtizedéből. Az egyetem 200 éves fennállásának alkalmából, 1835-ben adta ki Fejér György, az egyetemi könyvtár igazgatója, „Historia Academiae Scientiae Pazmaniae archi-episcopalis ac M. Theresianae regiae literaria" című, az akkor 65 éves orvosi kar rövid történetét és az addig szerepelt tanárok életrajzait is felölelő munkáját, melyeket utóbb Hőgyes Endre magyar fordításban tett közzé „Milleniumi Emlékkönyvében". 1871-ben Rupp János lelépő rectori beszédének függelékeként sorakoztatott fel a kari levéltárból kiválogatott adatokat. Pauler Tivadar 1880-ban megjelent egyetem-történetének, sajnos, mindössze csak az első kötete jelent meg, mely 1806-ig tárgyalja az anyagot és ebben az orvosi kar első 36 esztendejének történetét. Fináczy Ernő „A magyarországi közoktatás Mária Terézia korában" c. kétkötetes, alapvető munkájában (1899—1902) az orvosi kar működésének első tíz esztendejét is felöleli. 1896-ban jelent meg Hőgyes Endrének imént említett, közkézenforgó, nagyértékű „Milleniumi Emlékkönyve"
