Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
I. rész. Az orvosi kar felállítását megelőző időszak (1635-1769)
I. Iazai művelődéstörténelmünknek alig akad jelentősé- gesebb és ragyogóbb lapja, mint az az alapítólevél, melylyel Pázmány Péter, százezer forintnak a saját vagyonából való1 felajánlásával, megvetette a budapesti egyetem alapjait. S történt ez oly időben, amikor nemzetünk még ki se heverte a mohácsi vészt s a harmincéves háború kihatásai alatt szenvedő ország három részre szakadva a török hódoltság jármát nyögte s felekezeti pártokra oszolva, a legsúlyosabb megpróbáltatások idejét élte. 1 „... e proprio suo peculio“. Pázmány hazafias áldozatkészsége csak akkor bontakozik ki a maga teljes dicsfényében, ha meggondoljuk azt, hogy fejedelmi alapítványához magánvagyonát vette igénybe. Szépen méltatja e cselekedetét Fraknói Vilmos, amidőn Pázmányról írt életrajzában (278. 1.) ezt írja: „A világtörténelem kevés magánembert mutat föl, hazánké egyet sem, ki a vallásos szellem által áthatott tudományos művelődés fontosságától annyira áthatva, érdekeit oly fejedelmi bőkezűséggel fölkarolta volna“. így méltatja őt a Wetzer und Weltes: Kirchenlexikon (neu hggb. von Kardinal Hergenröther u. Prälat Kaulen Freiburg I. B. 1895. IX. köt. 1737. 1.) is: „Seinen Verdiensten setzte Pázmány dadurch die Krone auf, dass er . . . die Universität Tyrnau gründete. Aus seinen Mitteln gab er 100.000 Gulden als Stiftungssumme her“. Hogy az adott esetben „peculium“ csakugyan Pázmány magánvagyonát jelentette, ezt P. Adalbero Huemer, kremsmünsteri egyháztörténész szíves véleménymondása is igazolja: „In unserem Falle kann also peculium nur das ganz private Vermögen, nur das persönliche Vermögen des Kirchenfürsten, vollkommen getrennt vom Pfründervermögen bedeuten, über das er frei verfügen konnte (peculium patrimoniale vei quasipatrimoniale)“. Hogy az alapítványi összeg Pázmány sajátja volt, az is bizonyítja, hogy a római Curiához beküldött elszámolásai közt ez az összeg elő nem fordul. Ez a tényállás mindenki szemében csak tetézni alkalmas Pázmány soha eléggé meg se hálálható áldozatkészségét. i