Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

IV. rész. Az orvosi kar Budára, majd Pestre helyezése s története a Nova Ratio Educationis megjelenéségi (177-1784-1806)

lát — teljesíteni rendeli,84 meghagyja azonban, hogy hat aranynál többet a jelentkezőktől nem szabad igényelnie.85 Mócsy nemsokára e correpetiók céljára — és a maga rátermettségének igazolására — egy magyarnyelvű szülészeti könyvecskét is adott ki a bábák részére, melyre a helytartótanács a törvényhatóságok figyelmét felhívta.86 Kevéssel utóbb, 1785 febr. 28-ikán Stáhly György, a sebészet és szülészet tanára, maga is azt kérte,87 hogy magáncollegiumokat tarthasson a tárgyaiból s az egyetemi magistratus részéről felhangzott elfogultsági aggályokat igyekezve cáfolni, fő érvül azt hozta fel kérése mellett, hogy a tanításhoz szükséges eszközökkel és egyéb kellékekkel, kezdve a hullákon, csak maga a tanár rendelkezik. Azt az ugyancsak kifejezésre juttatott vélelmet pedig, hogy Bécsben tilos a tanároknak maguknak az ilynémű előadások tartása, nem volt nehéz a Bécsből idekerült s az ottani gyakorlatot jól ismerő Stáhlynak megcáfolnia. Ezt a gyakorlatot egy 1784 máj. 26-ikán kiadott legfelsőbb elhatározás jogerőre is emelte s a rendes tanárokat szerény díjazás ellenében rendkívüli collegiumok megtartására („extra ordinaria collegia erga moderatum hm orarium“) felhatalmazta. Stáhly egyébként a szegénysorsúakr^áé ingyen ígérte a leckéket adni. Mócsyval együtt immár kettőn nyerték el a nevezett tárgyakban való correpetálás jogát, amiért is az ugyancsak eziránti kérvényt benyújtó harmadiknak: Andrejovits József sebész-mesternek ajánlatát ezúttal tárgytalannak tekintették; 1792-ben azonban mégis elnyerte a correpetitorságot, melyet 1797-ig látott el közmegelégedésre.88 A correpetálás és magánleckeadás feltételei tisztáztatván, elég gyakori szokássá vált, hogy azokra egyes tanárok vállalkoztak. így 1787-ben Rácz Sámuel már egy folyóirat borítéklapján hirdette anatómiai magáncursusát.89

84 Az egyébként nem érdemeden Mócsy a maga türelmetlenkedésével és vádaskodásával nem kis kavarodást idézett fel az egyetemi hatóságok körében. Lásd az OL. Litt.-pol. Distr. Budens. 1784. Fons. 2, pos. 89, 90, 102, 103, 146, 147, 175, 176, 239, 240. jelzet alatti iratokat.

85 OL. Litt.-pol. Distr. Budens. 1784. Fasc 2, pos. 103.

86 Codex III/i. 122.

87 OL. Litt.-pol. Distr. Budens. 1785. Fons 2, pos. 130.

88 OL. Litt.-pol. 1798. Fons 9, pos. 5, 210.

89 Merkur v. Ungarn a 94—95. oldalak közti lapon.

IV. A KAR PESTEN A II. RATIO MEGJELENÉSÉIG (1784—1806).