Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
IV. rész. Az orvosi kar Budára, majd Pestre helyezése s története a Nova Ratio Educationis megjelenéségi (177-1784-1806)
126 IV. A KAR BUDÁN (1777—1784). az elkövetkező évek alatt ezek az ellenérzések még itt-ott ki is ütköztek, a 8o-as évek végén már teljesen a német nyelv értékének és hasznának a tudata járja át a lelkeket; feljegyzések és levelek tanúskodnak róla, hogy nem tartották már művelt embernek, ki a német nyelvet nem bírta. Talán nem is eléggé méltatott magatartást tanúsított ezekben az években nemzetünk, amidőn vérig sértve a saját nyelvét mellőző német nyelvrendelet által, mégis belátta, hogy műveltségét és látókörét tágítja, ha a németet elsajátítja, mert ezzel hazájának is javát tudja szolgálni. A nyelvrendeletnél sem kevésbbé messze kiható következményeket vont maga után II. József 1781-ik évi türelmi pátense, mely az akatholikus, vagyis az ágostai és helvét hit- vallásúakat és a nem egyesült görög keletieket is felruházta többegyebek közt a doctorrá avathatás lehetőségével, amennyiben őket az eskünek a maguk vallásával ellenkezésben álló részei alól dispensálta, sőt 1782 jún. 3.-án a szeplőtlen fogantatásra teendő esküt teljesen eltörölte. Ezekkel a rendeletekkel a király a doctori fokozat elérhetésének legfőbb akadályát szüntette meg nemcsak az akatholikusokra, de a zsidókra nézve is, s az utóbbiakra vonatkozóan 1782 jan. 12.-én kelt elhatározásával kimondotta, hogy közülök a kiváló tehetségűek és tudományos téren magukat kitüntetők szintén elnyerhetik a jogi és orvosi doctoratust.30 A szeplőtlen fogantatásra tett eskü eltörlésében téves lenne valami egyház- vagy vallásellenes szándékot látni II. József részéről, mert hiszen a „szeplőtlen fogantatás“ sokkal későbben: csak 1854-ben vált dogmájává a katholikus egyháznak, s a dominikánusok — mesterük Aquinoi Szent Tamás kijelentései nyomán — annak idején meg is tagadták az arra Az 1783 jún. 2-án kiadott néhány soros legfelső elhatározás, mely a tanítás nyelvéül a németet rendelte el, még csak minden commentár nélkül jelent meg, sőt az egyedüli orvosi karra nézve úgy rendelkezett, hogy abban csak lassankint, fokozatosan kell csak áttérni a német nyelv használatára. (Kink i. m. II. 590.) — 1784-ben azonban már imperative kimondatott az egyetemre nézve is, hogy „omnes ad scholam admittendi linguam germanicam calleant“ és „nemo, nisi linguae germanicae gnarus in numerum Doctorum cooptabitur“. (Fejér, i. m. 127.) 30 Kink i. m. II. 589, 590.
