Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
IV. rész. Az orvosi kar Budára, majd Pestre helyezése s története a Nova Ratio Educationis megjelenéségi (177-1784-1806)
132 IV. A KAR BUDÁN (1777—1784)míg.“25 November 29 hajnalán Magyarország nagy királynője megszűnt élni. Hálás egyetemünk 1781 óta évente gyászistentisztelettel üli meg második alapítójának halála napját, de különös kegyelettel az orvosi kar tartozik dicső emlékét ápolni, melyet ő hívott életre és törekedett felvirágoztatni. Az egyetem Budára helyezésével az orvostanhallgatóknak betegágy melletti gyakorlati kiképzése is lehetővé vált, a sebészek tanfolyamán pedig rendszeressé tétetett, mégpedig hazai nyelven, az elméleti orvostan tanítása, mely a belgyógyászat alapelemeivel ismertette meg a sebészhallgatókat. E tárgyra Rácz Sámuel dr.-t nevezte ki a királynő 600 frt fizetéssel rendkívüli tanárrá. Életéről röviden annyit, hogy 1744 március 30-án Pesten született református székely szülőktől, később a jezsuiták befolyására áttért a katholikus hitre, egyetemi tanulmányait 1773-ban Bécsben végezte, majd Nagybányára került mint kir. kamarai és városi tiszti orvos, ahol 1777-ig az egyetemre történt kineveztetéséig működött. Rácz Sámuel nagyterjedelmű irodalmi működést fejtett ki s a magyar nyelven való tanításnak lelkes harczosává vált. Már nagybányai orvos korában 1776-ban s újra 1778-ban kiadott „Orvosi oktatás“-ával megkezdte irodalmi tevékenységét a tanárkodása ideje alatt 1778- ban kiadott Störk-féle hasontárgyú munkának első s ugyanennek 1780-ban kiadott második részének magyarba ültetésével. „A borbélyi tanításoknak első darabjáéban 1794-ben a boncztan, élettan, gyógyszertan, kórtan, sebészet és szülészet, a másodikban a törvényszéki és rendőrségi orvostan tárgyait öleli fel a vonatkozó törvényes rendeletekkel. 1789-ben adta ki „a physiologiának rövid summája“ című, utóbb latinra is lefordított munkáját. 1801-ben jelent meg a 2 kötetes “Orvosi praxis“-a. Ezeken kívül még több kisebb munkát is írt. „Borbélyi tanításaiéval végleg kiszorította Miskoltzy Ferenc 1742-ben megjelent „Manuale chirurgicum“-át, mely az egyetemi oktatást nem nyert sebészeknek hosszú időn át vezérlő kátéja volt. Mint a sebészi tanfolyam tanára még akkor is tovább tanította 1786-ig 200 frt jutalomdíj mellett a belgyógyászatot, amikor 1783-ban a bonctan rendes tanárává neveztetett ki. 1784-ben a kórtant is előadta mint rendkívüli tárgyat. 25 Toldy Ferenc: Mária Terézia. Emlékbeszéd. Buda 1872. 30.
