Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
IV. rész. Az orvosi kar Budára, majd Pestre helyezése s története a Nova Ratio Educationis megjelenéségi (177-1784-1806)
melyek egyrészt gondtalan megélhetést biztosítottak, másrészt hivatali kötelességeikkel megfelelő arányban állottak. A 216. § a tanszékek betöltésénél szóba hozható férfiak körét tágította azzal, hogy nemcsak Magyarország s a többi örökös tartományok polgárait tekinté meghívhatóknak, hanem műveltségükről és tudományos előadásaikról híres külföldi egyéneket is, föltéve, hogy lemondanak egyéni magánérzületükről, melytől a tanügynek teljesen mentnek kell maradnia. Az orvostanári ivadékot illetően ez többek közt a vármegyékben és városokban található orvosok nagy számától reméltetett, akiknek az alkalmaztatása a legjobb alkalmat nyújtotta a maguk bővebb kiképzésére és tökéletesítésére. A 242. § a tanítási szüneteket az összes iskolatypusokra, tehát az egyetemre vonatkozólag is egységessé tette. Az addig szokásos heti két pihenőnap (recreatio) egyetlen napra, csütörtökre korlátoztatott. A nagy szünidő (vacatio) szept. 8-tól nov. i-ig tartandóknak rendeltetett el. Az országos tanulmányi rendtartás megalkotása és az egyetem teljessététele s Budára helyezése Mária Terézia kormányzatának kétségtelenül a legjelentősebbek közé tartozó cselekménye volt. A magát „jó magyar asszonyának nevező nagy királynő számos jelét adta hosszú uralkodása alatt a magyarok iránti szeretetének, melynek gyökere nyilvánvalóan abban a hálában rejtőzött, melyet az 1741« évi pozsonyi ország- gyűlésen, szorongattatásának nehéz napjaiban a „vitam et sanguinem” dynastiamentő készségét felajánló magyarok iránt táplált. Ennek az ő nemes érzületének voltak köszönhetők az ő egyéb nagyszabású alapításai is: a Vácott felállított Theresianum, a bécsi magyar testőrség, osztrák tanácsadói ellenére a Bánságnak Magyarországhoz csatolása, a nagyszámú elemi iskola és gymnasium, a jogi akadémiák, az árvaházak stb. stb. E szeretete mellett ékes bizonyságot tesznek az ő híven feljegyzett szó- és írásbeli nyilatkozatai is. A jelek azonban odamutatnak, hogy Mária Teréziának magának is a legtöbb örömet az egyetem studium generálévá terebélyesedése és a Budára helyezésével kapcsolatos további kiépítése, valamint a Ratio megalkotása szerezte. Erre mutat az is, hogy 1778 máj. 13.-ára, a születése napjára óhajtotta kitűzni ezen emlékezetes AZ 1777. ÉVI RATIO EDUCATIONIS.
