Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
IV. rész. Az orvosi kar Budára, majd Pestre helyezése s története a Nova Ratio Educationis megjelenéségi (177-1784-1806)
ii6 IV. A KAR BUDÁN (1777—1784). keresztül az akadémiákig és az egyetemig. Fogaskerékszerűen illeszkedtek egymásba ezek a tagozatok s aki az egyiket megérintette, nem tehette ezt anélkül, hogy a többit meg ne mozdítsa, főleg a közép- és a felsőfokú oktatásban. Nem fordulhatott volna elő a Ratio érvényének idején, hogy egyfelől a rátermettség minden kellékének híjján levők szellemi és erkölcsi proletariátust szaporító serege sok időn át vissza- tartóztathatlanul lephesse el az egyetemeket s hogy másfelől félművelt és műveletlen szülők ,,köz“-kívánatára s a „túlterhelést“ kelleténél erősebben hangoztató szülők és orvosok ijeszte- gető nyilatkozataira s a magyar érettségi bizonyítványnak már Billroth által is kíméletlen őszinteséggel feltárt csúfjára17 egyre-másra könnyítsenek a középiskolák tanrendjén és az „érettségi“ definitióján. A Ratio egységének megtervezői a közép- és a felsőoktatás igényeit mindenben egymáshoz mérték s a kettő nem kerülhetett egymással akkora ellentétekbe t mint később, amikor a Ratiót már más törvények váltották fel. Tárgyunk körén kívül esvén, nem szólhatunk itt közelebbről azokról az emelkedett szellemű paragraphusokról, melyek az iskola és a szülői ház közti meghitt viszony ápolását a szülők megnyugtatását célzó intézkedések keretében tárgyalták, sem azokról a testnevelési intézkedésekről, melyekkel hazánk messze megelőzte a maga korát és Dániát, mint „az iskolai torna őshazáját“, mely pedig csak 1828-ban rendszeresítette törvényesen a testnevelést.18 Ismertetni fogjuk azonban a Ratiónak azon intézkedéseit, melyek a többi karokkal együtt az orvosit is érdekelték és amelyek részben 1806-ig, a II. Ratio megjelenéséig, részben még azontúl is érvényben maradtak. Meglehetős nehézségekbe ütközünk azonban, ha pontosan meg akarnók határozni a Ratióra nézve, hogy mi értendő „érvény“ alatt. Mindenekelőtt, ha annak mélyebben rejlő okait nem is vizsgáljuk, rá kell mutatnunk, hogy a Ratio hatálya nem terjedt ki Erdélyre és nem a protestáns iskolákra, amiből már önkényt is kitetszik, hogy a Ratió nem volt törvény, hanem codexe vagy canonja volt a magyar tanügynek. 17 Billroth: Aphorismen. Bécs. 1886. 27. 18 Wein J.: A Ratio educationis és a magyar testnevelés. Testnevelés 1934. 7. sz.
