Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
III. rész. Az orvosi kar Nagyszombatban (1770-1777)
A STÖRK-FÉLE ÜJ TANULMÁNYI ÉS SZIGORLATI REND. 93 szertartások közt, a doctori fok annak összes jogaival és kiváltságaival a jelöltnek átadták. A sebészet mesterségének tanítására egy nyilvános rendes tanár bízatott meg, aki a facultásban a legifjabb orvostanár után foglalt helyet. A május havában kezdődő és a következő év márciusában befejeződő tanfolyamra bárki jelentkezhetett s a helybéli sebészeknek megvolt a joguk hozzá, hogy arra legényeiket és tanoncaikat beküldjék s hogy azokat mindennap kikérdezzék, meggyőződést szerzendő, vájjon alkalmazottaik jól haladnak-e s a jövőben be fognak-e válni. Az anatómia lévén a sebészet alapja, a tanár előadta az osteologiától kezdve az egész, úgynevezett száraz bonctant, folytatva azt hulla-demon- stratiókon, közbevetve a vonatkozó élettani megjegyzéseket s a törvényszéki orvostani tudnivalókat. Mindezek befejeztével a sebészeti tudnivalók következtek. A sebészet történetének rövid ismertetése után a tanár magára a tá/rgyra tért át, elmagyarázva mindazt, amit a sebésznek tidrfna kell (daganatok, sebek, fekélyek, törések, ficamok stb.) * I kórjelzéstől kezdve a gyógyításig. Ezt követőleg a műtéteké. mutatta be a tanár hullákon, miközben a sebészi eszközöket, műszereket és kötőző- szereket s használatuk módját demonstrálta s az elméletileg már elmondottakat megismételte. Hogy pedig a sebészjelöltek maguk is gyakorlatot szerezhessenek a műtétekben, ezért novembertől márciusig minden hó utolsó hetét arra fordította a tanár,'hogy a képzettebb hallgatókkal magukkal is végeztetett műtéteket a hullán. Az illetőnek a saját magyarázatai mellett kellett ezt végeznie s ha közben tévedt volna, a tanár megállította a műtétet s a helyes útra terelte őt. A 'jól beváló s gyakorlati ügyességgel rendelkező jelölteknek a tanár megengedte, hogy a felügyelete alatt betegeket is operálhassanak. Az errevaló előkészületre egy hónapnyi időt kapott a jelölt, hogy ez alatt ideje legyen az elvégzendő műtétre könyvekből is készülni. Mindezeken kívül a fontosabb és gyakoribb belső betegségek felismerésére és gyógyítására is kitaníttattak a leendő sebészek, jóllehet ebbéli tudásukat künn az életben csak abban az esetben volt szabad igénybe venniök, ha nem állt orvos a beteg rendelkezésére. Sebészeti vizsgákat, számszerint kettőt kellett a sebészjelölteknek letenni, ezekre azonban senki sem jelentkezhetett,
