Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

III. rész. Az orvosi kar Nagyszombatban (1770-1777)

A STÖRK-FÉLE ÜJ TANULMÁNYI ÉS SZIGORLATI REND. 89

úgy továbbra is szabadon és díjtalanul látogathatták a nyilvános collegiumokat.

A tanárok saját jegyzeteikből való évszázados diktálását az új tanulmányi rend végleg megszüntette77 és könyvek használatát szorgalmazta, mint amelyek a tanulók emlékezőképességét jobban támogatják. A tanároknak meghagyatott, hogy a kiválóbb szerzők műveinek olvasására buzdítsák a hallgatókat. így például eddigelé a tanárok Boerhaave-nek csak az Institutióit ismertették, de egyéb munkáit nem. A tanárok nem voltak kötve a könyvek szószerinti szövegéhez, hanem teljesen szabad mérlegelésük szerint, kiváló tudósok legújabb felfedezéseivel kibővítve adhatták elő tárgyaikat. A tanulmányi rend szavai szerint ugyanis az orvostan nem szolgai, hanem liberalis tudomány s akik vele foglalkoznak, nem tartoznak mások véleménye előtt meghajolni; ehelyett maguk kísérletezzenek s a következtetéseket a természettel megegyező módon vonják le, akkor is, ha azok az előadásokhoz használt könyvek szerzőjétől elütnének. Ha pedig a tanár maga óhajtana könyvet írni az előadásaihoz, ezt megtehette, csupán a kinyomatás előtt a kar elnökének be kellett mutatnia.

Az orvostudományi karon felvételt kérő ifjak a teljes bölcsészeti tanfolyam elvégzését tartoztak igazolni, amiből ki kell tűnnie, hogy elsősorban a kísérleti physikában, a mathesisben és a természetrajzban, nemkülönben a görög nyelvben kellőképen kiművelték magukat. Felvételük után öt tanulmányi év várt reájuk, melyek alatt a tanárok a következő tárgyakat a következő módon adták elő:

Az anatómia tanításához a Schaarschmidt-féle táblák és Winslow könyve voltak használatosak. Télen a tanár a hullákon mutatta be a sectiones et demonstrationes anatomicae-t, nyáron

77 Ügy látszik, az egyetemek tanárainak egy része még sokáig megmaradt a diktálás kényelmes módszere mellett, mert II. József 1790 febr. 9-én — néhány nappal halála előtt — súlyos kifogás tárgyává tette a dictálás „gyalázatos" szokását. („Mehrere Lehrer ... beschwerten die Schüler mit der schändlichen und schädlichen Nach- und Abschreibung ihres mündlichen Vortrags"). A kifogás bizonyára legkevésbbé az orvostanárokat illethette, mert tárgyaik túlnyomó része amúgy sem volt alkalmas a lediktálásra. (Idézve Billroth: Über Lehren... c. munkájának 191. oldaláról.)